Egy megy, egy marad
A román meteorológusok hétfőn 14 órára várták a fél országot sújtó vihar csúcspontját, de akkorra már nem akadt, aki a havat elhányta volna: még reggel lemondott ugyanis a miniszterelnök. Ugyanaz az Emil Boc, aki múlt héten személyesen irányította az országos válságstábot, sőt lapátot ragadott, hogy saját kezűleg szabadítson ki hóban elakadt járműveket. Elvégezte a dolgát, kihozta az országot a szakadékból, lélekben megnyugodva távozik – mondta.
A makrogazdasági mutatók és a Nemzetközi Valutaalap őt igazolják, azzal a kiegészítéssel, hogy miközben Románia az IMF éltanulójává lépett elő, hullott forgács is bőven. Egyesek „csak” a jövedelmük egy részét veszítették el, mások számára a lefaragás a megélhetés és a koldusbot közötti senkiföldjét hozta. Idetartozik, hogy ha az ország kijutott is a szakadékból – egyelőre úgy néz ki, hogy igen, de ki tudja, hogy vajon mennyire tartósan –, akkor sem Emil Boc húzta ki. Traian Basescu enök volt az, aki a megszorításokról döntött, aki azokat bejelentette, és ő folytatott 2009-ben szabadságharcot a kormány nevében, majd szintén ő jelentette be váratlanul, hogy Románia nem lehet meg a valutaalap mentőöve nélkül.
Külföldi elemzők tévesen sorolják egy csoportba Romániát Görögországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal. Athénban és Rómában ugyanis például teljes mértékben szakértői kormány alakult, Madridban a szocialistákat felváltották a konzervatívok. Ezzel szemben Romániában a hatalom továbbra is ugyanabban a kézben van: Traian Basescuéban.
Emil Boc kétségkívül őszinte volt, amikor lemondásának okaként a feszültség enyhítésének szándékát jelölte meg. Kérdés azonban, hogy beválik-e a számítása, sikerül-e kiengedni a gőzt? Ennek már Basescu számára van külön tétje: pozíciója csak addig biztosított, amíg új parlamenti többség nem alakul. Ha a törvényhozás felfüggeszti, mint azt a jelenlegi ellenzék megígérte, a polgárok többsége alighanem a menesztésére voksol.
Két lehetősége van: időhúzásra játszik, vagy megpróbálja „kiengesztelni” a népet, azaz valóban elnökhöz méltóan viselkedik. Úgy tűnik, már választott. Az a tény, hogy saját alkotmányértelmezése alapján fenntartja magának a kormányfőjelölés jogát, arra utal, hogy eszébe sem jut kiengedni a kezéből a kormányrudat. Emil Boc „beáldozása” a legtöbb, amire hajlandó. Csakhogy elkövetett egy taktikai hibát: a kormányfő lemondásával az utcának egyetlen teljesítetlen követelése maradt. Éppen az ő távozása.
