Vaskakas a háztetőn

Ki tudná megmondani, érzi-e még a kormányfő a keleti szél erejét? Nyilván érzi, különben nem nyilatkozta volna a Le Monde-nak a hét végén, hogy Európában nehéz helyzetbe került a demokrácia. „Eladósodtak vállalataink, csökken a születések száma, kudarcba fulladt a társadalmi integráció, erősödnek a szélsőségek. Ez gyengíti demokratikus rendszereinket.” Előbb vagy utóbb „szembesülni fogunk azzal a kihívással, amelyet a nem demokratikusan megszervezett, de sikeresebb országok jelentenek, így Kína és az ázsiai vállalatok”. Ezért arra kell ösztönözni az értelmiségieket és a politikusokat Európában, hogy „gondolkodjanak szabadabban a demokrácia jövőjéről”.

Hogy ehhez a szabadabb gondolkodáshoz az éppen az Orbán-kormány által megtépázott magyar értelmiség mennyit tud hozzátenni, nem tudjuk. Már csak azért sem, mert kormányfőt, mint mondta, amúgy sem érdekli többé az ideológia, csak az értékek. A demokráciát is mint értékeken alapuló rendszert szereti. Hogy miért dolgozik módszeres rendíthetetlenséggel két éve annak lebontásán, azt nem tudjuk meg.

Ám, mondjuk, Orbán politikusként foglalkozik a Nyugat jövőjével, s azt teszi hozzá, amit ő maga tud: a magyar szabadságharcos, autonómiáját féltő nemzet képzetét, önmaga politikai világát, amely nem kedveli „az elitista és arisztokratikus politizálást, annál jobban a jobboldali plebejus, populista megközelítést”. Amit a nehézségekkel küzdő Nyugat-Európa nehezen ért, mert nem tapasztalta meg a kommunizmust és a posztkommunizmust – emlékezteti rá őket Orbán.

Mi pedig lassan kezdjük érteni a kormányfő meghasadt lelkű két évét, amely a keleti szél által dagasztott nyugati vitorlák metaforájával telt el, hogy e szelek szárnyán feltöltse az államkasszát. Mindhiába. Ezért most azt teszi, ami egy gyakorlatias politikustól elvárható: némi, keleten fel nem lelt pénz reményében saját jobboldali populizmusát próbálja kimaszkolva betuszkolni Európa demokratikus keretei közé. Aminek azért megkérné az árát.

A nagy szellemi forgatagban már fel sem tűnt senkinek, a tudósításokból pedig nyoma veszett a kormányfő EP-vitát követő sajtótájékoztatóján, Strasbourgban elhangzott néhány mondat, amely egy szakadozott, petyhüdten lifegő vitorladarabra emlékeztet. Orbán ott azt mondta: Európának nem marad más választása, mint hogy középtávon átfogó szerződést kössön Oroszországgal, ami egy teljesen új korszakot nyit az európai politikában.

Nekünk, közép-európaiaknak van tapasztalatunk arról, ha Európa nyugati fele megállapodik az oroszokkal, az Közép-Európának sok jót nem szokott hozni. Ezért mi nem akarunk szembemenni ezzel a páneurópai folyamattal. Sőt szeretnénk közép-európai garanciákat kapni, hogy a térség gazdasági, katonai, kereskedelmi, közlekedési, nyersanyag- és energiafüggetlenségi értelemben képes legyen megőrizni saját biztonságát.

Most már tényleg jó volna tudni, milyen vitorlát és milyen széljárást észlel éppen a vaskakas a háztetőn.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.