Alig szállt le a gép Abu-Dzabiból, Rogán Antal máris üzent. Magabiztosabban, mint valaha. Kijelentette, hogy a tömegközlekedés működtetése a főváros legfontosabb feladata, mégse ad rá pénzt, helyette a kormánytól kunyerál segítséget. De ideje szembenéznie azzal, hogy nem lehet mindig mások szemében keresni a szálkát, és várni a sült galambra. Különben is ott az a sok beruházás meg fővárosi cég, amin még lenne mit spórolni. Példaként persze nem az általa vezetett kerületet is érintő Budapest Szíve program mielőbbi lefújását említette, hanem a Budapesti Közlekedési Központ felszámolását. Az új fideszes városvezetés egyik édesgyermekét, amelynek munkáját Rogán ugyan nem bírálta, csak felesleges luxusnak titulálta. Az érintettek azonnal hosszan bizonygatták ennek az ellenkezőjét: a BKK többet hoz, mint amit visz. Mindenkinek lehet igaza, de ez másodlagos az időzítéshez képest.

A korábban a főpolgármesteri székre kacsingató kerületvezető soha nem tartotta vissza magát attól, hogy borsot törjön győztes riválisa orra alá. Nem kevés tüsszögésre késztette Tarlós Istvánt például az idegenforgalmi adó átcsoportosítása vagy éppen a forrásmegosztás módosítása okán. De soha nem tört előre nyílt sisakkal. Inkább a parlamenti színfalak mögött ügyeskedett. Ott, ahová Tarlós eleinte méltóságán alulinak tartotta utánamenni, később pedig – mandátumáról lemondva – már nem is tudott volna. Rogán pedig mindig talált magának szövetségeseket. Mindegyik ügyhöz mást. A botrányok kirobbanásakor pedig kecses sasszékkal táncolt ki a kínos konfliktusból. Tarlós meg csak állt, kezében a felvett kesztyűkkel, amelyeket senki arcába nem dobhatott. A két módszer hatékonysága egyre látványosabb különbséget mutatott. A párt ifjú harcosa eddig várt a haszon lefölözésével.

A BKV finanszírozása körüli mizéria szinte kínálta magát. Hiába hangoztatta az új városvezetés úton-útfélen, hogy a jelen helyzet valójában örökség, amelyet Budapest és az állam csak együtt cipelhet tovább, a BKV mégiscsak most sodródott az összeomlás szélére. S Rogán elérkezettnek látta az időt a támadásra.

Miközben a hálót szőtte a háttérben, szíves együttműködéssel írta alá a kormánynak szánt fővárosi javaslatcsomagot. A különvéleményét azért jelezte. Azután elrepült a közeli Abu-Dzabiba Orbán legbensőbb bizalmasával. Minő véletlen, éppen akkor reppent fel az úthasználati díj bevezetésének híre, majd a BKK bezáratásának ötlete. Mindkettő kiverte a biztosítékot. Rogán pedig a kormányközeli reakciókból kiolvasta a jövőt. Úgy vélte, hogy a jelek neki kedveznek. Repedezik az Orbán–Tarlós-tengely és/vagy a miniszterelnök gyengült meg annyira, hogy a régi barátság feledhető tényezővé vált. Sisakot húzott hát, és nekilendült. De Delphoiban is tévedtek néha.