Jött, körülnézett és udvariasan leteremtette az európai politikai elitet Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezére, aki tavaly nyárig francia pénzügyminiszterként maga is a döntéshozók közé sorolhatta magát. Most viszont nem véletlenül Berlinben fejtette ki nézeteit az euróválság rémes kezeléséről. Az IMF nevében persze, de a válság során meggyengült francia állásponthoz is közel álló véleményt alkotva.

Elsősorban a stabilitást a középpontba állító Angela Merkel német kancellárnak üzenhetett, és hogy nemhiába, azt bizonyítja, Berlin puhulni látszik egy olyan kérdésben, amelyben makacsul ellenállt: mégiscsak növelik az európai pénzügyi mentőalapban lévő hitelezési képesség összegét, hiszen még az IMF megnövelendő részvétele mellett sincs elég pénz az esetleges olasz és spanyol krízis kezelésére. Miközben ott fortyog az egyre kilátástalanabb görög válság. Márpedig a Standard & Poor’s hitelminősítési döntései után a piaci szereplőket csak egy valóságos tűzfal rettentheti el a további támadásoktól.

Az IMF kedden tette közzé az őszihez képest frissített világgazdasági előrejelzését, amely még lassúbb globális növekedésre számít, méghozzá az euróválság elhúzódása miatt. És Christine Lagarde arról beszélt Berlinben, hogy a krízis azért húzódott el, s azért süllyed idén recesszióba a valutaövezet, mert a politikusok képtelenek voltak érdemi döntésekkel előállni, hagyták a sebet elfekélyesedni. Most már ott tartunk, hogy a múlt század nagy válságához hasonló veszélyt kellene elhárítani.

Az átfogó válasznak Európa csak egy részletét fogalmazta meg. A pénzügyi alapok létrehozásán túl az Európai Központi Banknak folytatnia kellene a likviditási programot – kedves szavak ezek az újraválasztásáért küzdő Nicolas Sarkozy elnöknek. Aztán: a válságban felgyűlt nagy költségvetési hiányokat és államadósságokat nem egyszerre és azonos ütemben kéne csökkenteni, mert ez a még mélyebb recesszió receptje. Erről viszont Berlinben hallani sem akarnak, mert nem kívánnak mesterséges élénkítéssel segíteni másokon. A lényeg a költségvetési szigor. Az IMF vezére szerint viszont gazdasági növekedés nélkül a válságból nem lehet kilábalni. De mélyebb integráció, valamint a németek által mereven ellenzett eurókötvények, illetve valóságos európai pénzügyi felügyelet, betétbiztosítás és banki csődeljárás nélkül sem.

Programot hirdetett az eurózónának az IMF, tudatában annak, hogy a nagy tagországok közül Németország maradt talpon, amely a maga szigorú megoldását erőltetné, de szintén belátván, hogy az IMF nélkül ez nem fog menni. A valutaalap vezérének berlini beszéde bizonyíték is egyben: Merkel és Sarkozy Merkozynek nevezett duóját a megváltozott európai erőtérben valóban Merkel és Lagarde párosa váltja, tényleg kezdődik a Mergarde-éra.