Az Emberi Jogok Európai Bizottsága megállapította, hogy a menedékkérők nálunk ki vannak téve az embertelen vagy megalázó bánásmód veszélyének, ezért megtiltotta, hogy egy szudáni menedékkérőt visszaküldjenek hozzánk. Korábban már nemzeti (osztrák, belga) bíróságok is hoztak Magyarországgal kapcsolatban ilyen ítéleteket.

A mi hazánkban bűnözőként kezelhetnek és érdemi jogorvoslati lehetőség nélkül – tavaly óta akár egy éven át – fogságban tarthatnak olyan embereket, akiket soha senki nem vádolt semmilyen bűncselekménnyel. És nemcsak felnőtteket, de harminc napra még a gyerekeiket is! Olyan embereket, akik a 2012-es Magyarországnál is ezerszer nyomorultabb, veszélyesebb, a demokráciától sokkal távolabb álló országokból futottak Európába, jelentős részük szörnyű viszontagságokon keresztül, hogy normálisabb körülmények között élhessenek, nagyobb biztonságban tudhassák magukat és családjukat.

Van egy uniós jogszabály, az ún. dublini rendelet, mely azt célozza, hogy egy menedékkérelmet csak egy uniós tagállamban vizsgáljanak meg, lehetőleg ott, ahol a kérelmező átlépte az unió határát. A rendelet abból indul ki, hogy az unió valamennyi tagállama rendes demokratikus ország menekültügyi szempontból is. De ez egyáltalán nincs így. Görögország például ebből a szempontból is botránykő, oda már Magyarország sem adott vissza menekülteket. Most minket is Görögország mellé állítottak. Teljes joggal.

Ha egy menedékkérő súlyosan megszegi a rá vonatkozó szabályokat, akadályozza az idegenrendészeti eljárás lefolytatását, vagy komoly és nyomós okkal tartani lehet attól, hogy egy esetleges, vagy már meghozott kiutasítási végzés végrehajtását akadályozni fogja, akkor idegenrendészeti őrizetbe lehet venni.

A magyar hatóságok ezzel a lehetőséggel gyalázatosan visszaélnek. Minden konkrét ok nélkül, rutinszerűen veszik őrizetbe a menedékkérőket, a bíróságok pedig ezt az őrizetet 30 naponként ugyancsak rutinszerűen, konkrét okok megkövetelése és vizsgálata nélkül meghosszabbítják. Az idegenrendészeti fogdák, őrzött szállások jelentős részében felkészületlen, nyelveket nem beszélő személyzettel, rossz ellátással, börtönszerű körülmények között, bűnözőként tartják fogva a menedékkérőket. Aki (fölöttébb érthető módon) kicsit nyugatabbra szeretne menekült lenni, ahol a beilleszkedés, a családegyesítés esélyei sokkal jobbak és a hatóságok sokkal emberségesebbek, hiába jut át a határon, ha visszaadják őt, nálunk már a menedékkérelmét érdemben nem vizsgálják meg, hanem rögtön bezárják, illetve kiutasítják. Ráadásul a mi bevándorlási hivatalunk tavaly óta tömegesen deportálja viszsza a menedékkérelem érdemi vizsgálata nélkül a Szerbia felől érkezőket Szerbiába mint „biztonságos harmadik országba”, holott Szerbia aztán a legkevésbé sem az.

Kérdés, hogy az az ország, ahol ezeknek az embertársainknak a sorsa annyira kevés polgárt érdekel, háborít fel és indít tiltakozásra, mint ahogy ez a magyarországi nyilvánosságon és közéleten látszik, megérdemli-e, hogy a reá telepedő hatalmat Európa visszapofozza a demokrácia keretei közé. Strasbourg mindenesetre e tekintetben is megtette a magáét.