A résztvevők életkora meghökkenthette a rendszerváltás utáni korszak első igazi, kampányon kívüli kormánypárti tömegdemonstrációjának semleges szemtanúit (nem csak a magyarokat, a Kossuth tér és a Nádor utca sarkán egy japán turista azt kérdezte tőlem: ezek az emberek ugye a nyugdíjukért tüntetnek?). Négy metró közönségét vártam végig az aluljáróban, míg az első harminc éven aluli tüntetőt megpillantottam. A menetelők soraiban sem volt lényegesen más a korösszetétel. Aki végignézi a tüntetés fotóit, meggyőződhet róla: ez nem a Facebookgeneráció rendezvénye volt.

A Fideszről sok rosszat el lehet mondani, de azt nem, hogy ne ismernék nagyon pontosan, úgyszólván név szerint a szavazóikat. Pontosan tudják, hogy melyik az a réteg, amelynek a köreiben semmit sem kopott a népszerűségük. Azzal is tisztában vannak, hogy ezeket az embereket egy okosan összeállított telefonköny segítségével sokkal könnyebb elérni, mint a világhálón. Azokat kell keresni, akik még mindig úgy tudják, hogy a gazdasági szabadságharc sikeres, a külföld oktalanul támad minket, a kormány zavartalanul menetel a 2010 tavaszán kitűzött cél felé, és Orbán Viktort ma is kétharmados többség követi.

Olyanokat, akiket nem érintettek hátrányosan az eddigi adóváltozások, akiknek nem fáj az új munka törvénykönyve. Szép számmal léteznek ilyen emberek: aki a köztévéből meg a Kossuth rádióból szerzi az információkat, az ma is meg van győződve róla, hogy a december 23-i országházi kordont Gyurcsány állította a proletár internacionalizmus külföldi ügynökeivel, január elején az Andrássy úti alternatív Opera-bál érdeklődés híján elmaradt, az Educatio kiállításon pedig nem fojtották bele a szót az oktatási tárca képviselőjébe az elégedetlen hallgatók.

A szervezők jól mérték be a célcsoportot, és a logisztika is olajozottan működött. Amenet – ha a sámánoktól és a nemzeti ideológia hasonlóan túlpörgött további szenvedélybetegeitől eltekintünk – méltóságteljes és impozáns volt. Az ország becsületéért mégis azok tettek többet, akik a Dísz téren búcsúztak Schmitt doktorátusától, de azért a menetelők sem talpaltak hiába: az egész világ láthatta, hogy a kormány népszerű. Széles Gábor és Bayer Zsolt megdolgozott az előrelépésért, alighanem az Echo TV is jól látta a közelgő milliókat, és végre a köztársasági elnök is nyugodtan aludhat: egy-két napig nem róla fognak szólni a hírek.

Forradalomban páratlanul leleményes a „nemzeti oldal” – most már csak kormányozni kellene megtanulni.