Olyan tájat látogattak meg ők, elszánt természetbúvárok, mely geológiai-földrajzi vonatkozásban valóban rendkívüli. Csakhogy biztonsági értelemben is, ahogy az tragikusan be is bizonyosodott.

Az egyik résztvevő szerint céljuk volt az is, hogy helyszíni tapasztalataik révén élményszerűbben tudjanak oktatni. Ám akárhogy is vesszük, a lávaszökőkutak éjszakai látványáért a különleges vulkánhoz vezető útjukat egyfajta tudományos expedíciónak is nevezhetnénk. Ahogy az elmúlt húsz évben nemegyszer szerveződött lelkes társaságokét, akik szerény pénzből próbálták feltérképezni, megismerni Földünk valamely távoli pontját.

S mivel a magyar egyetemeknek, tudományos intézeteknek, múzeumoknak vajmi kevés anyagi lehetőségük van a nyugati intézményekhez hasonló apanázzsal, alapos – ha van, akkor helyi társszervezetek bevonásával történő – szervezéssel és biztonsági garanciákkal útjukra bocsátani munkatársaikat, jobbára magánszervezésben, különböző alapítványoktól, innen-onnan összekoldult szponzorációs pénzekből mennek, afféle sufnituningolt módon. Ezeknek az utaknak a tudományos értéke meglehetősen vegyes, van, amikor csak a médiafigyelemig, vagy az anyagi támogatás összegyűjtéséig jutnak el ezzel a minősítéssel, de komoly nemzetközi lapokban megjelenő szakmai publikációkban mérhető eredmény ritkább esetben marad utánuk.

Megértem persze a sanyarú helyzetben is a világot látni, felfedezni vágyó magyarokat. Hiszen hajdan Lóczi Lajos, Vámbéry Ármin vagy Kittenberger Kálmán sem pénzhegyek birtokában, a nagy brit, vagy francia expedíciókhoz fogható módon gyűjtött a távoli vidékeken, mégis nagyszerű anyag maradt utánuk. Csakhogy azóta a világ veszélyesebbé vált. Ma már nem oroszlánok támadásától kell tartani, hanem fegyveres emberektől, másrészt az időtálló tudományos eredményekhez is jóval alaposabb, profi módon szervezett háttérre van szükség.

Most hétfőn egy újabb csapat indul útnak, szintén természetföldrajzi tanszékről, ezúttal a fővárosból és talán egy kevésbé veszélyes, de a Danakil-földhöz hasonlóan sivatagos területre, egy az argentin és chilei határon, az Atacama-sivatagban fekvő hatezer méteres vulkánra, mely Földünk legmagasabb tűzhányója. Remélhetőleg szerencsével járnak, és sikeresen visszatérnek.