Wallenberg még mindig titok. Miért vitték el a szovjetek? Miért nem engedték el? Miért nem kérték ki időben a svédek? Mit hitt róla Sztálin, s miért ölette meg?

Egyébként abban a rendszerben a paranoia uralkodott. A diktátor őrült volt, s elmebajában az volt a rendszer, hogy mindenki ellenség valamennyire. Wallenberg feltehetően ezért halt meg. Vagy azért, mert a diktatúra slampos is volt. Elvitték esetleg véletlenül, s azután már nem tudtak tőle megszabadulni, mert a diktatúrák lényege az, hogy soha nem hibázhatnak. Amelyik diktatúra beismerné, hogy tévedett, valamit a diktátor emberei rosszul csináltak, az halálra van ítélve. Előbb-utóbb összeomlik.

Wallenberg is talán ezért pusztult el, hiszen Sztálin nem vágathatta le a jobb kezét, Beriját vagy Abakumovot! Vagy épp nem ekkor és nem ezért. Wallenberg titok ma is. Nem csodálkoznék, ha valaki előállna, hogy még él százévesen a Gulag utódtáboraiban, de nem engedik ki, vajon miért... Nem vicces ez, ilyen korunk szelleme.

Wallenberg jó alkalom rá, hogy a világ szégyenkezzék. Elsősorban a magyarok. Hiszen Wallenberg a náci/nyilas magyaroktól óvta-védte a zsidó magyarokat. Szégyenkezhetnek a németek is. De ők ezt már megtették, és eredménnyel. A magyarok (magyar hatóságok és publicistáik) még mindig úgy tesznek, mintha a zsidóölés Magyarországon elsősorban külföldi erők műve lett volna. Mintha nem a magyar királyi hatóságok és szervek végezték volna el a szennyes munka jelentős részét. Hencegünk a Nobel-díjasokkal, és hallgatunk arról, miért kellett elmenniük, hol haltak meg a rokonaik?

Aztán szégyenkezhetnek az oroszok mint a szovjetek jogutódjai. Mert ők is képtelenek más arcukat mutatni, megszabadulni a sztálinizmus szennyétől, ami befeketíti a felszabadítás dicsőségét is. Pedig tudjuk, nem más, a szovjet katonák szabadították fel a lágereket, a pesti gettót. És folytatom a sort a már említett szerény és visszafogott svédekkel, valamint az amerikaiakkal, akik csak most ébredtek rá, hogy Wallenberg tevékenységét ők is finanszírozták.

A Wallenberg-év jó. Ám félek is tőle. Mert ebben a mi világunkban oly mértékig tenyészik a szellemi szenny, hogy abból bármi kinőhet. Kódolva és kódolatlanul. Ha e lap internetes kiadásában megjelenik a „zsidó” vagy a holokauszt szó, abban a pillanatban tucatjával tűnnek fel az addig másutt dagonyázó úgynevezett kommentelők, és hozzák a maguk kényszerképzetes gyűlöleteit. Nem lehet ezt azzal leinteni, hogy ezek kényszeres tébolyultak. A zsidógyűlölet elfogadott lett a magyar nyilvános közbeszédben. Úgy, ahogy történt a harmincas-negyvenes években.

Nem csak az újnyilas párt politikusai és hívei használják a nyelvet és érvrendszert, amelyet Wallenberg is ismerhetett a maga korában. Kódolva ott van úgynevezett konszolidált értelmiségiek, politikusok üzeneteiben is. Abban is, amikor az európai zsidóság kiirtásának tudatos náci (és nyilas) gyakorlatát összemossák más diktatúrák egészen más jellegű bűneivel. Ezt fogjuk hallani a Wallenberg-évben is.