Mergarde
Ez nem jó hír az európai erőteret rendre rosszul érzékelő magyar kormánynak, de ez csak nekünk baj, világpolitikai értelemben érdektelen.
Ami érdekes: a helyzet egyre romlik az eurózónában a Standard and Poor’s pénteki, kilenc valutaövezeti országra kiterjedő leminősítése, valamint a görög kormány és a magánhitelezők adósságcsökkentő tárgyalásainak összeomlása nyomán. Egyrészt egyre több pénzt igényel majd az eurózóna ideiglenes mentőalapjának működtetése a maradék négy AAA minősítésű (Németország, Hollandia, Finnország és Luxembourg) tagállam részéről, másrészt nyilvánvalóan közeleg Athén csődjének időpontja, s egyre valószínűbb, hogy Görögország visszavezeti a drachmát.
Az S & P döntése után, a hét végén Angela Merkel sürgette, hogy gyorsítsák fel a fiskális szabályok szigorításának külön szerződésbe öntését, és mihamarabb hozzák létre az állandó pénzügyi alapot. Bár a válság okai csak részben fakadnak a költségvetési fegyelem megbomlásából, Berlin ragaszkodik hozzá, hogy a kiegyensúlyozott büdzsé kötelmét a nemzeti alkotmányokba átültessék. Ez megnyugtatná az inflációtól és a szegényebb uniós tagországok támogatásától irtózó német közvéleményt, és az állampapírok vásárlására ösztökélné az Európai Központi Bankot. Közben azonban több tagország is kibúvót keresne, hogy egészen drámai gazdasági helyzetben növekedjék a kormányok mozgástere, de az EKB szerint erről szó sem lehet.
Ez olyan pont a huzakodásban, amely miatt Merkozynek már a leminősítést megelőzően bealkonyult. Az április–májusi francia elnökválasztások előtt Párizsnak nem érdeke a szigor érvényesítése. Ha enged Berlinnek, annál rosszabb. Ha Merkel segítené ki Nicolas Sarkozyt mint a „legeurópaibb” jelöltet, neki is meggyűlne a baja odahaza. A francia államfő előtt tíz ponttal vezető szocialista Francois Hollande azt ígéri, újratárgyalja az említett fiskális szerződést, mert a válságkezelés úgy rossz, ahogy van, a német diktátummal együtt. A szélsőjobbos Marine Le Pen pedig visszahozná a frankot.
Ebben a francia csapdahelyzetben arról beszélt a hét végén Francois Fillon kormányfő, hogy Párizs a leminősítés ellenére sem készül költségvetési megszorításokra, inkább versenyképességet serkentő reformokat indítana. Ha Sarkozy kerekedne felül, a megváltozott erőviszonyok miatt gyenge párja lehetne Merkelnek. Ráadásul kettejük közé már befurakodott Mario Monti új olasz kormányfő. Ő azt a terjedő nézetet képviseli, hogy a német–francia együttműködés szükséges, de nem elégséges. Az erős-gyengülő-gyenge Merkozynti hármas sem elég a megoldáshoz. Mergarde nélkül viszont megoldás sincs.
