Azok korábban kellettek volna, most már egyértelmű hátraarcra lenne szükség, ahhoz, hogy kicsi jóindulatra számíthassunk akár a velünk szemben folyó és várható eljárásokkal, akár a hitelkérelmünkkel kapcsolatban.

Orbán Viktor és pártja okosan érvel, amikor azt mondja, csak jogi vitája van Brüsszellel. Szájer József európai parlamenti képviselő a minap ebből a vitából is előnyt próbált kovácsolni, amikor a parlament egyik bizottsága előtt kijelentette, több mint 230 törvényt fogadott el az Országgyűlés rövid idő alatt, így kifejezetten sikernek tekinti, hogy csak öt-hat kérdésben van vita a bizottsággal.

Valóban csak ott tud belekötni a bizottság az új magyar jogszabályokba és úgy, ahogy azt az uniós jog megengedni. Ez jól látszik a bírák nyugdíjaztatásával kapcsolatban: itt az egyértelmű politikai szándékot nehéz a jog nyelvére lefordítani, ezért a bizottság a munkahelyi diszkriminációt tiltó uniós előírásokat tudja előcitálni. Az Európai Parlament részéről azonban egyre hangosabban követelik a képviselők, hogy tovább kell lépni, politikai eszközöket kell bevetni. A bizottságban erre is megvan az elszántság, de nélkülözhetetlen a jogi alap és a politikai felhatalmazás, a nagyobb mozgástér – aminek biztosítását elsősorban a tagállamok részéről várjak. Angela Merkel német kancellár a Le Monde szerint azonban vonakodik a hangos csatazajtól, és az osztrák politikai karantén is rossz emléket ébreszt a kancellár asszonyban. Másrészt a Fidesz kétharmados felhatalmazással rendelkezik, és tudják, ezen végső soron csak a magyar emberek változtathatnak.

Van abban igazsága Orbánéknak, hogy korábban a bizottság nem volt ennyire szigorú a fiskális politika terén. De a világ és Európa gazdasági kilátásai megváltoztak. Ezt Orbán Viktornak legkésőbb akkor észre kellett volna vennie, amikor kormányzása elején először futott bele brüsszeli pofonba, s kiderült, nem lehet a költségvetési hiányt olyan rugalmasan kezelni, ahogy akarta. A 2011-es büdzsé számaival való trükközést Brüsszelben az egész folyamat „megcsúfolásaként” értékelik.

Hazánk egyébként is gyenge gazdasági és politikai pozícióit a magyar kormány tevékenysége tovább rontotta, még akkor is, ha a pénzügyi vesszőfutás nem másfél éve kezdődött. A visszaút hosszú évekbe telik majd. A magyar szabadságharc értelmetlen, és ezt sok millió magyar ember szenvedi meg. Ráadásul sikerült mára személyükben is megsértenünk azokat, akiktől most a mentőövet várjuk a cunami előtt pár perccel. Pedig csak gesztusok kellettek volna egy olyan közösség felé, amelynek értékeit állítólag osztjuk és védjük. A mentőövnek most már a hátraarc, a fordulat a feltétele. Automatikusan nem jár.