Persze hogy könnyebb azt gondolni: Orbánéknak egyszerűen elment az eszük. Egyszerűbb abban hinni, hogy egyszer úgyis vége ennek az ámokfutásnak, és egymás hátát csapkodva nevetünk majd azon: ugye, milyen jó vicc volt. Ugyanolyan könnyű, mint azt elhinni, hogy a Jóisten csak azért szabta ránk a bűnbeesést, Mohácsot, Trianont, ’56-ot, Gyurcsány Ferencet, a szerb vízipólósok jobb kezét, majd az arrogáns kétharmadot és a nyugati spekulánsokat, mert szeret minket.

Mert ugye azokat teszi próbára, akiket igazán szeret. És az egész csak káprázat, bűvészkedés, a nyuszit úgyis visszarakja az unió a huszárkalapba. De sajnos nem így van. Tudatos, megírt kuruckodás zajlik.

Még akkor is, ha tudható: a kormányváltás utáni első brüsszeli pofon felülírta az orbáni forgatókönyvet, és kapkodva kellett újraszámolni, hogy kettő meg kettő tényleg nem lehet öt. De a lényeg nem változott: kialakítani a centrális politikai erőteret. Orbán Viktor a kötcsei beszédben határozottan és világosan leszögezte: olyan kormányzati rendszert kell felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon másnak nem lehet szava, csak neki.

Orbán Viktor nagyon nem bolond. Pontos és – jó értelemben véve – számító ember. Ennek ismeretében rajzolódik ki egy trójai csodaszarvas alakja az IMF-székház washingtoni kapujánál. Orbán mintha előre beárazta volna a kokit és a sallert. Talán épp azért volt szükség az egykulcsos adó karácsony előtti alkotmányba foglalására vagy a jegybanktörvény „csakazértis” elfogadására, hogy legyen miből visszalépni. Ahogyan volt hova visszalépni a gyerekek után járó szavazati jog és a vármegyék belengetése után is. Ugye hogy megnyugszik az ember, ha csak az egyik lábát vágják le, pedig mindkettő amputálását javasolta az orvos?

Vegyük ki az alkotmányból az egykulcsos adót? No problem. És akkor mi van? Úgy adózunk ezután is. Vissza kell vonni a jegybanktörvényt? Kérem szépen. Ne adatvédelmi hivatal legyen, hanem ombudsman? Jól van. Úgyis én döntöm el, ki az. Ha ezen múlik a hisztérikus Nyugat békéje, ám legyen. Barroso és Merkel koccinthat egyet Sarkozyvel, csatlakozhatnak a szilveszteri józanodás után újra lerészegedő spekulánsokhoz. Oszt jó napot.

A Nyugat csak abba tud belekötni, amibe az európai jogszabályok engedik. Etikáról, normákról, európai értékekről, tisztességes demokráciáról, méltányos társadalompolitikáról meg küldjenek levelet, írjanak jegyzéket, beszéljenek bele a libsi sajtóba. Majd válaszolunk rá. Befogják a Nyugat száját. A médiatörvény pedig – benne a zsebre vágott közmédiával – szépen csöndben továbbcsusszan. Az Alkotmánybíróság gúzsba kötése elfelejtődik. A bíróságok kormányzati ernyő alá vonása fel sem tűnik. A szakszervezetek, az ellenzéki pártok, a civil szféra térdre kényszerítése nem is létezik. Az új választójogi törvény felkerül a polcra a többi közé.

Orbán okos. És abban bízik, hogy mindenki más ostoba.