Jó elgondolás, de ismerve a magyar kormány hiperaktivitását, nem sok a valószínűsége. Errefelé, ahol olyan döntések előtt is kikérik Orbán Viktor véleményét, hogy tarhonyát vagy betűtésztát főzzenek-e az iskolai napközikben, illetve ahol a kormányfő jobbkeze másfél óra alatt képes a világgazdaság megmentési tervét elkészíteni, nemigen képzelhető el, hogy szakemberek döntsenek szakmai kérdésekben.

Kezd egyébként nyomasztónak tűnni a totális zűrzavarban, hogy minden Orbán Viktorhoz tartozik, tökmindegy, hogy az atomenergiáról, az Operaházról, főiskolai tanári kinevezésekről, rádiómegszüntetésekről van-e szó. Talán a nappalok és éjszakák váltakozása is csak az ő áldásával szabályozható – és csak remélni lehet, hogy Lomnici Zoltánt nem ő törölte ki személyesen a tévétudósításból. Tény, hogy a miniszterelnökről olyan kép kezd kialakulni, hogy ugyanúgy ért a közneveléshez, mint a Malév-privatizációhoz, emellett otthon van a filozófiai pályázatok megítélésében, s nem lehet megvezetni bibliai szövegekkel sem, hiszen sokunkkal ellentétben „ismeri” a Bálám szamaráról szóló történetet is. Igaz, ellenfelei azt szajkózzák, hogy a focin kívül – melynek egyik kulcsmozzanata a cselszövés –nem nagyon ért máshoz, de ezt betudjuk annak, hogy az ellenzék csupán él a gyalázkodás kétes jogával. Nem az ellenzéknek kell korszerű gazdaság- és társadalompolitikával előállnia!

Lehetetlen azonban, hogy a kormány megfogadja a szarkasztikus diplomata tanácsát, mert akkor az unortodox – azaz: használhatatlan – gazdaságpolitika helyett épkézláb elképzelésekkel kellene előállni, az elitista ötletrohamok helyett pedig széles körben elfogadott és megértetett társadalompolitikát is prezentálni kellene. Itt most ezzel van a legtöbb baj. Sokan nem értik, hogy mit akarnak a Ferihegyből Liszt Ferenc repteret kreáló, Puskás Ferenc hagyatékát Felcsútra bumliztató, amúgy lézerblokkolóval grasszáló, olykor az Azori-szigetekre repülgető fi desziták. Akik persze vadul üldözik a kommunisták utódait, s azon vannak, hogy 2014-ben is nyerhessenek. De miután sejtik, hogy normális körülmények között erre nem lesz lehetőségük, a saját púpjukhoz hajlítják a választási rendszert, az igazságszolgáltatást, a közmédiát és a közigazgatást.

Így készül a Fidesz politikai tarhonyája. Egyre csak fő, s amikor megkozmál, mindig öntenek alá egy kis vizet. Egyszerre sós meg édes, ráadásul állandóan fűszerezik. Tesznek bele a végén baracklekvárt is, hogy jobb legyen. Amikor aztán tálalják, fölnéz a szakács, és azt mondja: ezt talán jobb lett volna nem megfőzni. Na, erre gondolhatott a dip lomata.