Megbuktathatja-e a Nyugat Orbán Viktort? – kérdezi egy ismerősöm. Elvégre megtette ezt az olasz Berlusconival és a görög Papandreuval is, és a helyükre odaültette megbízható embereit, a pénzvilág technokra táit, kiszámíthatóbb, józan kormányfőket. A játék persze nem babrament, hiszen két eurózóna-tagállamról volt szó: Brüsszel (de valójában Berlin és Párizs) attól tartott, hogy a politikai-gazdasági bizonytalanság az eurózóna stabilitását is kikezdheti. Mentették hát, ami menthető.

Magyarország viszont nem tagja az eurózónának, miattunk főleg az osztrák bankok aggódnak, igaz, ők nagyon. Ám az Európai Bizottság tegnapi fenyegetése a kötelezettségszegési eljárások indításával jelzi, hogy a hatalom bebetonozására irányuló kísérletek és a végsőkig elmenő unortodox gazdaságpolitika már Brüsszelben is komoly aggályokat kelt. De a „magyar ügy” kemény dió: egy kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnököt mégiscsak nehéz „kívülről” elmozdítani. Pláne egy olyan országban, ahol az ellenzék is romokban hever.Minden ellenkező híresztelés dacára az Európai Unió tagállamaiban fontos a demokratikus felhatalmazás, mivel minden politikus ennek köszönheti a hatalmát. Technokrata kormányok csak végszükség esetén és átmeneti megoldásként kerülnek szóba, a politikusok nagy része Nyugaton is bizalmatlan a technokratákkal szemben, akik nem járták végig a politikai ranglétrát, és nem kaptak semmiféle felhatalmazást a választóktól. Magyarországgal kapcsolatban érdemes azt is mérlegelniük, hogy a túl erős nyomásgyakorlás visszaüthet, akár a Jobbik malmára hajthatja a vizet.

Most valószínűleg két forgatókönyvet fontolgatnak velünk kapcsolatban: az egyik – és erre utal a brüsszeli figyelmeztetés – adna még egy esélyt Orbán Viktornak, hátha hajlandó a jegybanktörvény és a bírók nyugdíjazása ügyében bizonyos rugalmasságra. És főképp: az IMF-tárgyalások égisze alatt a gazdaságpolitika átgondolására. Nem ölelnék a keblükre, de az európai politika gyorsan felejt. Érdemes felidézni, hogy Wolfgang Schüssel osztrák kancellár mekkora felháborodást keltett, amikor 2000-ben beemelte a kormányába Jörg Haider Szabadságpártját, de a botrány elcsitult, és a néppárti politikus 2007-ig háborítatlanul kormányzott. Ám ha a kért politikai irányváltás nehezen kommunikálható is, netán valószínűtlen a jelenlegi kormány számára, akkor ott a B forgatókönyv: a néppárti kapcsolatrendszert felhasználva a Fideszen belül próbálnak találni valakit, aki a kormányfő helyére léphet.

A tapogatózás már megkezdődött, de azért ne legyenek illúzióink: ez a vész-vész-vész forgatókönyv.