Nagyon sokan még fel sem fogták a magán-nyugdíjpénztári tagságukat feladók közül, mekkora blöffnek dőltek be. Mára kiderült, szó sincs arról, hogy elvesztették volna jogosultságukat az állami nyugdíjra, ha maradnak a pénztárukban. Pedig ez a fenyegetés volt az első számú mozgatórugója a visszalépésnek: a félelem, hogy máskülönben nem tart nyilván további nyugdíjszerző időszakot az állam. Nem számított a felhalmozott, akár többmilliós pénztári vagyon sem, az öregkori biztonság iránti vágy erősebbnek bizonyult.

Ennek dőlt be 2,8 millió volt pénztártag, és ezen a játékon látott át az a mintegy százezer ember, aki maradt. Többen közülük legalábbis ezt állítják. Érdemes körbenézni az internetes fórumokban, közösségi oldalakon, ahol magabiztos bejegyzésekben folyik az öntömjénezés.

Ami még jobban bosszant, hogy ezen nem találok fogást. Mert tényleg hülyék voltunk. Én is. Hittem a kormánynak, Selmeczinek, Matolcsynak, Orbánnak. Igen, tudom, látom, komoly csapat. S mégis: a blöff részeként azt ígérték, lesz majd saját számlám az állami nyugdíjalapnál, ahol fillérre pontosan nyilvántartják a magánnyugdíjpénztárból visszavitt vagyonomat. Telnek a hónapok, de az új nyugdíjrendszernek se híre, se hamva. Tulajdonképpen már években mérhető a csúszás.

T. Kormány, hol a pénzem? Egy részéről persze tudom, hol: tavaly elfolyt a költségvetés lyukain. Néhány forintnak idén is ez lesz a sorsa, efelől nincs kétségem. De azért valamit szeretnék már a nevemre szóló számlán is látni, a békesség kedvéért!

A 2,8 millióból néhány tízezren érezhetik kevésbé reménytelennek a helyzetet. Ők azok, akik jogfenntartó nyilatkozatot tettek – amire akkor ugyan legyintett a kormány, de azért mégis van legalább valami a volt pénztártagok kezében. Apró reménysugár, talán kapnak hozzá olyan bíróságot, ahol javukra bírálják el ügyüket. A többieknek marad a hörgés. Amiből a kormány egyetlen elfogadható tanulságot tud csak levonni. Dönthet úgy, hogy a pénztárban maradók helyzetén fordít, és nem ad teljes nyugdíjat nekik. De miután az ő járulékuk is az állami kasszába vándorol, ez olyan nyilvánvalóan alkotmányellenes lépés lenne, amit még a mi Alkotmánybíróságunk sem tudna másnak látni, mint ami. Ráadásul ez még az átlépőknek sem érdekük, erre nem mehet ki a játék.

A másik lehetőség, hogy a pórul járt 2,8 millió embernek megnyitják a visszautat a pénztárakba – de már a mondat első szavánál be kell látnom, hogy hamarabb tart felolvasóestet saját twitteres bejegyzéseiből „dajcstomi” egy öregek otthonában, mint hogy erre sor kerüljön. A kormány előtt egyetlen reális megoldás kínálkozik: azonmód létrehozza az egyéni számlás nyugdíjrendszert. Minden perc késlekedés növelni fogja a dühöt, amivel egy amúgy sem nyugodt évben nyilván nem kívánnak szembesülni. Nemcsak a jelenlegi nyugdíjasok kegyeit kellene keresnie Orbánéknak, a jövő nyuggereivel sem érdemes packázni!