Nem kívánok magunknak hasonlókat, mert a 80-as évek második felét csak egy-két éve tudták igazán kiheverni. Jelenleg az argentin gazdaság – szerintem – növekedési pályán van, több mint 25 évükbe került! Az akkori „műsort” mindenki megsínylette az országban, az infláció az egekben volt, a munkanélküliség hatalmas, s az argentin pesónak nem volt értéke (csak a „zöldhasú” számított!).

Mi szerencsére még nem értük el azt a „szintet”, azonban én nem vagyok derűlátó. Orbánék eddig sem hallgattak senkire, ma már az országnak nincs sok lehetősége a nemsokára esedékes adósságtörlesztés megkezdésére:

1. Számomra az látszik ma, hogy az IMF-fel, az EU-val nem tudnak megállapodni, tehát külső kölcsönlehetőség nincs, nem hiszem, hogy a jelenlegi körülmények között akadna jelentős külföldi befektető, aki hozzánk hozná a pénzét.

2. Bankokra nem lehet számítani, ilyen nagyságrendben egyébként sem.

3. Marad a nyugdíjalap, ebből lehetne lenyúlniuk a nyugdíjak általános csökkentésével.

4. MNB tartalékai.

5. Köztisztviselők fizetéscsökkentése (nem jelentős összeg, és a képviselő hölgyek és urak is „beleesnének”).

6. Honfitársaim itthoni betétállományai, ez jelentős összeg, lenyúlása viszonylag könnyen megoldható (l. magánnyugdíjpénztárak).

Természetesen fentieknél a politikai kockázatokat nem vettem számításba, nem érintettem a hatalom kérdését és a reagálást.

Fentiek alapján reális veszélyt látok arra, hogy a kormányzó pártok a 6. pontot léptessék életbe (már csak azért is, mert saját embereiket előzetesen figyelmeztetve bizonyos tömegbázist még magukénak tudhatnak).

Molnár Sándor külkereskedelmi közgazda