Bajnai Gordon másfél év után megszólalt. Orbán Viktor elődje idáig tartotta magát ahhoz a szerephez, hogy amikor baj volt, jött, tette, ami tőle tellett, de egyébként nem a politika a sorsa. 2010-ig ő játszott, most más jön. Ha mégis megszólalt (pontosabban önmagához képest elordította magát), annak ezért okát is adta. Radikális irányváltással azonnal pályát kell módosítani – követeli írásában. Oly erőteljesen fogalmaz, mint még soha. Ellenforradalminak nevezi az orbáni rendszert, amit az talán csak addig bán, ameddig a fülkeforradalom ellenkezőjét látja benne, de ha a jobboldal által kedvelt Horthy-világra gondolnak, el is fogadhatják, hisz az magát nevezte ellenforradalminak. Azt a képet már nehezebb lesz feldolgoznia a jobboldalnak, amely szerint csigolyánként roppantották meg a demokrácia gerincét, miközben visszaéltek a kétharmaddal.

Elhagyják a nyugati partokat.

Mindezt egy olyan emberből sikerült kihoznia a hatalomnak, aki mindig kerülte a nyilvános politikai konfliktust. S aki most sem látja az ellenzéket nagy helyzetben. „Abban a feltehető, de meg nem engedhető esetben, ha a Fidesz mégis kikerülne a hatalomból” – fogalmaz már az új választási törvény által kreált szituációról. Ám akkorának látja a bajt, hogy esélytelenül is kiáll, nyilvánosan gondolja végig, merre nyílik politikai menekülési útvonal, mit kellene tennie az ellenzéknek, hogy megragadja azt a kevés esélyt, amit hagytak neki. Csak az nem derül ki a szövegből, hogy maga Bajnai mit akar tenni. Az viszont igen, hogy tán már nem bánja, ha ezt a kérdést felteszik.