Az ember lánya 20 éves. Másodéves a Budapesti Corvinus Egyetemen. Államilag finanszírozott képzésen tanul. Figyelemmel kíséri a politikát, így tudja jól, hogy újabban megint divat a hátrafelé nyilazás, akarom mondani, a visszamenőleges hatályú törvénykezés, szóval tudja, hogy még őt is kötelezhetik tandíj fizetésére.

Az ember fia 22 éves. Épp diplomázik a Debreceni Egyetemen, mesterképzésre jelentkezik. Annyit tud, hogy szeptembertől mesterképzésre ugyanannyi államilag finanszírozott hely lesz, mint tavaly, de arról nem tud semmit, hogy pont arra a szakra, ahova ő készül, mennyi hely jut.

Az ember lánya 17 éves. Az idén érettségizik egy kecskeméti gimnáziumban. Jogász szeretne lenni. Tudja, hogy szeptembertől Magyarországnak évente 100 ingyen képzett jogászra van szüksége. Nem lepődne meg, ha ennek a nagy részét a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kapná. Ő 2014-ben szavaz majd először.

Nem a tandíjjal van a baj. Nem a keretszámok átgondolásával van a baj. Nem az intézmények finanszírozásának átgondolásával van a baj. Azzal van baj, hogy milliós nagyságrendű tandíjra lehet számítani, amire nem lesz fizetőképes kereslet, hogy egy hónap van a most érettségiző gimiseknek a jelentkezésig, hogy a felvételi tájékoztató már rég megjelent, hogy Orbán Viktor magához vonta a keretszámok meghatározását, hogy szétszednek egy rendszert, de nem tesznek a helyére újat.

Orbán Viktornak van egy álma. Egy erős, független Magyarország nemzeti, vállalkozó középosztállyal, alacsony adóssággal és kommunisták nélkül. Orbán Viktornak van egy apró problémája. Fogalma sincs, hogy hogyan tudna ilyen Magyarországot csinálni. Úgy semmiképp se, hogy a közoktatási és felsőoktatási törvényekkel együtt szembemegyünk a Bologna-rendszer értelmével, a tudás demokratizálásával. Ugyanis amíg ez a két törvény hatályban van, a városi, jó anyagi körülmények között élők gyerekei fognak érvényesülni és bejutni az ingyenes helyekre. Hazugság, hogy diplomástúlképzés van, tessék megnézni a számokat. A diplomások könnyebben helyezkednek el a munkaerőpiacon, és nemzetközi összehasonlításban kiugróan többet keresnek, mint a diplomával nem rendelkezők.

A kormánynak nincs szakpolitikája, nincs stratégiája, nincs taktikája, nincs terve, nincs B terve. Kapkodás és hibák sorozata van. És nem értik. Nem értik, hogy kiszámíthatóság, tervezés és átláthatóság nélkül se belföldön, se külföldön nem lehet eladni a „kormányzás” nevű terméket.

De szólok: Orbán nincs birtokában a tudásnak sem, hogy hogyan kell maradandó rendszert alkotni, elmúlik magától, mint a mostani náthám. Szóval én a magam részéről Orbán Viktort kidobtam a kukába. Nem létezik, nem szabad az általa teremtett viszonyokba és diskurzusokba beleragadni, hiszen akkor valójában csak az ő tökéletlen művét foltozgatnánk.

Amiről beszélni kell: az új politikai és társadalmi minta kialakítása. Azt hiszem, ez elsősorban a mi generációnk kötelezettsége.

A szerző egyetemista