Isten tudja, miért, de Fellegi Tamás washingtoni, illetve brüsszeli útja azt a filmjelenetet juttatta eszembe, amelyben Bruce Willis „rendezi” függőben lévő ügyét barátjával, aki meggondolatlan módon Willisnével töltött el egy pásztorórát. „Fej vagy gyomor?” – kapja a kérdést a barát, aki persze régi jó ismeretségükre hivatkozva próbálja jobb belátásra bírni Willist, aki azonban hajthatatlan. Végül egy gyomrossal intézik el a konfliktust.

Valahogy így képzelem Fellegi Tamás tárgyalásait is a Nemzetközi Valutaalap amerikai központjában, valamint az Európai Unióval Brüsszelben. Akárhogy is törekszik rá a magyar kormány, korántsem egyenlő felek ülnek majd az asztalnál. Természetesen ilyen helyzetben soha nem lehet az érdekérvényesítés azonos szintjéről beszélni: aki hitelért kuncsorog, annak bizony el kell fogadnia a hitelnyújtó feltételeit. Ám azért az sem mindegy, hogy milyen benyomást kelt magáról az, aki éppen pénzt kér az IMF-től.

Márpedig Orbánék nem kérnek, hanem követelnek. Nem kompromisszumot keresnek, hanem diktálni akarnak. Ezt is lehet. Ha közben szaúdi, kínai meg orosz bankokból dőlne a pénz, magabiztosan tárgyalhatnának egy védőhálóról az IMF-fel. Csakhogy nem ez a helyzet. A kormány szerint tudjuk magunkat finanszírozni a pénzpiacokról, de ez nyilvánvalóan csak pár hónapra érvényes állítás.

A tízszázalékos, vagy annál is magasabb állampapírhozamok – amit a befektetők kérnek, mert egyre kevésbé bíznak abban, hogy a kormány képes lesz visszafizetni az adósságát – sokáig nem finanszírozhatók. S miközben nem látszik javulni az állampapír-piaci kilátás, azok a csatornák is bedugulnak – mint a jegybanki devizatartalék –, amelyek menekülőutat jelenthettek volna. A hitelnyújtók átláttak a szitán, s idejében figyelmeztették Orbánt, felejtsen el minden új megállapodást, ha a tartalékokhoz kívánna nyúlni. Megállapodás nélkül pedig még tovább fogunk süllyedni a bóvliban.

Az tehát a helyzet, hogy Felleginek nem maradt más szerep a tárgyalásokon, mint hogy a szignóját odafirkantsa a megfelelő helyekre. Az izmozások kora lejárt. Felkészülhetünk arra, hogy a körút lezárulta után első ízben kaphat – végre – a magyar közvélemény hiteles tájékoztatást a kormány egy tisztségviselőjétől arról, milyen valós lehetőségek állnak előttünk. A sok kacskaringó végén kiegyenesedik az út.