Miklós Gábor a kormánybarát sajtóról: Cöcögők
Akkor is cöcögnek, amikor igazán nincs mire, mert a csodatevő szemmel láthatóan nagy bajban van. Az általa működtetett rendszerben a cöcögőknek mindig jelentős szerepük volt. Elég hamar felismerte, a kritikai szellemű sajtó nem neki való. Az ő személyisége a hadvezéré, vagy ahogy egyik cöcögője jellemezte, a „vezénylő tábornoké”. A tábornokot pedig nem lehet kérdésekkel zaklatni, esetleges tévedéseire felhívni a figyelmet.
A módszer egyébként jó sokáig működött. Amíg a hadvezér kívülről támadta a hatalom bástyáit, táborában elfogadott volt: minden eszköz megengedett a bentlévőkkel szemben. Az alvezérek is boldogan kussoltak, mert bíztak benne, hogy a vezénylő tábornok irányítása alatt végre ők is valamik lesznek. Valaki csak egy lehet ebben a közegben.
A dolgok azonban rosszra fordultak az elmúlt másfél évben. Az ország gazdasági helyzete nem javult, hanem romlott. A forint nem erősödött, hanem napról napra veszít az erejéből. A nagy fellendülés elmarad, pedig megvalósítják a víziót, amiről idehaza és külföldön is sokan mondták: megvalósítható, de értelmetlen, sőt.
A szólamok sokasodtak. A cöcögők nem értették, hogy a világ miért avatkozik a magyar belügyekbe, sajtóirányításba, az Alkotmánybíróság lefokozásába, a független intézmények bábszínházzá alakításába. Mi közük hozzá? A nemzeti bank elnöke nem támogatja a kormány lépéseit, sőt! Képes bírálni az intézkedéseket. Le vele! – harsogják. Pedig csak azt nehezményezte, amit a Nobel-díjas közgazdászok külföldön, a jobboldali szakemberek idehaza is badarságnak tartanak.
A cöcögők azonban még nem jutottak el oda, hogy saját egzisztenciális érdeküktől is vezérelve (azt meg sem merem említeni, hogy merő hazaszeretetből) megpróbálkoznának a kritikai szemlélettel. Egyelőre ott tartanak még, hogy „a kritika idegenszívű”.
Van, aki érzi a bajt. Laptársunk vezércikke szerint kár volt betiltani a Klubrádiót, hiszen emiatt még az amerikai külügyminiszter is ideges levelet írt. Persze hozzáteszi a szerző, hogy a betiltást maga a rádió provokálta ki nyilván honáruló indítékból. Heraus mit uns! – kiáltották, és gyomorba lőtték magukat – képzelheti.
Ebben a kultúrában félóránként születnek az újabb összeesküvés-elméletek. Kíváncsi vagyok, mikor lépnek túl kollégáink azon az állapoton, miszerint ha a tények ellentmondanak a vezéri víziónak, úgy az a tények baja. Egyelőre ott vannak, mint a bevezetőben említett rebe hívei. Ezek lelkesedtek, mert vezetőjük látta Bergyicsevből Kijev égését.
Kijev persze nem égett, de mekkora csoda, hogy olyan messze ellátott.
