Csak nézem, hogy már a IV. Köztársaságnál tartunk. A lap lelkesen ünnepli (IV. Köztársaság, december 31.), mondván „…már megfogant, a magzat erősödik, mozdul”.

Lehet, hogy én politikai nyomoronc vagyok, de nekem csak egy Köztársaságom van. Az a köz társasága, melyet oly lelkesen ünnepelt a költő: „Éljen, / Éljen a köztársaság!”

Ezt az egyet szeretném óvni féltő szeretettel – bár sokszor kevés sikerrel. Ezt az egyet, melynek nevével semmi emberek oly sokszor visszaéltek, lényegét, jelképeit elrabolták, az érte lelkesedők szenvedélyével visszaéltek, céljait álnok szózatokkal meghamisították. Címkéket ragasztottak rá, és most már beszámozzák, mint valami raktári tárgyat, jelezve, hogy ez az ő köztársaságuk, és különb az előzőeknél.

Pedig Köztársaság csak egy van, „az a rongyos régi”, a köz társasága, a közé, melyről rendre megfeledkeznek azok, akiknek hivatala, felesküdött kötelessége lenne a védelme.

Orbán Viktor és politikai pereputtya legalább becsületesen járt el! Ő nem hamisít, hanem nyíltan és becsületesen szakít a Köztársasággal, nem hagyva kétséget céljai felől, a félreértelmezett látszathatalom birtokában úgy vélte, hogy még az ország nevének megváltoztatására is kapott felhatalmazást, ahogy az elmúlt 20 évben kiebrudalták mindenhonnan a „nép”-et, úgy kiebrudalta az ország nevéből a Köztársaságot.

Lényegében egy egyszerű folyamat, ahogy a közmédiából az elmúlt 20 év kormányai alatt eltűnt a köz szolgálata, úgy a végére eltűnt a köz társasága is. Minden, amire különböző jelzőket aggatnak (pl. polgári demokrácia stb.), csak a nevezett fogalom eltakarásának igyekezete volt csupán, úgy ez az igyekezet is erre való. Nekem elég a Köztársaság. Így simán, egyszerűen, a lényeget megtartva.

Kedves barátom már négy címen lakott életében. A házak, az emberek, az elnevezések változtak. De az utca az maradt.

Salga István,  Budapest