A népegészségügyi kampányok, az iskolai felvilágosítás szükségesek és hasznosak is valamelyest, de jelentőségük folyamatosan csökken. Felmérések százai bizonyítják, hogy a dohányosok gyakorlatilag kivétel nélkül tisztában vannak az egészségkárosító hatásokkal – legyen szó akár évtizedek óta cigiző aggastyánokról vagy a terhesség idején is füstölő kismamákról.

A képlet első közelítésben végtelenül egyszerű: a dohányos azért dohányzik, mert a nikotin függőséget okoz – pokoli nehéz leszokni. Ha komolyabban utánagondolunk, azt mondhatjuk, hogy nem lehet egymástól elválasztani a dohányzási hajlamot generáló biológiai, pszichológiai és szociális tényezőket. Vélhetően a globalizáció pozitív hatásai nálunk is érvényesülnek: a 90-es évek közepe óta az OECD és a WHO adatai szerint enyhe csökkenés mutatkozik a magyar felnőttek dohányfogyasztási idősoraiban (ámbár kétséges, hogy jók-e az adatok). Azt viszont biztosan tudjuk a Tárki 2008-as felméréséből, hogy a nemdohányzás a fővárosi, diplomával rendelkező felső középosztály luxusa – hozzájuk képest minden más társadalmi csoport lényegesen többet dohányzik.

Mindezek ellenére akár még üdvözölni is lehetne a Fidesz futballcsapatnyi országgyűlési képviselőjének december 16-án benyújtott és a rendkívüli ülésszak keretében ripsz-ropsz meg is tárgyalt (ámbár végül zárószavazásra még nem bocsátott) indítványát, amely A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről címet viseli. Végtére is a jövő nemzedék egészségéről van szó, egy újabb törvény, ha legfeljebb nem használ, ártani biztosan nem fog – gondolhatnánk.

De én nem így gondolom. A 27 paragrafusból álló törvény várható hatása ugyanis nem mérhető fel reálisan, ha csak az ebben előírt változásokat gondoljuk végig. 2012 folyamán ugyanis más rendelkezések is hatályba lépnek.

1. Január 1-jétől lényegében minden zárt légterű helyen tilos a dohányzás, így munkahelyen, éttermekben és kocsmákban csak a bejárat előtt lehet rágyújtani. Tilos bagózni a vasút teljes területén, a vonatokon, a pályaudvarokon, a vasútállomásokon, sőt még a peronokon is.

2. Februárban és júliusban emelkedik a dohánytermékek jövedéki adója.

3. Szeptembertől a cigisdobozokon kötelező lesz megjelentetni a képes egészségvédelmi figyelmeztetéseket. Ez számottevő átállási többletköltséget jelent a dohánygyárak számára. Ezt a három fontos, teljes mértékben EU-konform intézkedést kívánja „megkoronázni” a sietve, érdemi viták nélkül elfogadott új törvény, amely

4. úgy államosítja a dohánytermékek kiskereskedelmét, hogy az eladóhelyek számát a jelenlegi 40 ezerről 5 ezerre – egynyolcadára! – csökkenti.

Előre látható, hogy mi lesz a következménye annak, hogy a 2000 főnél kisebb településeken összesen 1 (azaz egy!) dohánybolt lesz, Budapesten pedig kevesebb mint 400. S ha nem lehet majd cigarettát kapni az éjjel-nappal nyitva tartó benzinkutaknál, a hipermarketekben, a késő éjszakáig üzemelő vendéglátó-ipari egységekben, sőt cigarettaárusító automaták sem lesznek (merthogy az automata nem tud személyi igazolványt kérni a fiataloktól), akkor valóban többszörösen is nehézkessé, körülményessé fog válni a cigaretta beszerzése.

Miután az állam szándékosan hiányt állít elő, az emberek elő fogják hívni azokat a hiánygazdasági reflexeiket, amelyek a rendszerváltás előtti 40 év során gyökereztek meg bennük. A forgalmazóhelyek számának drasztikus csökkentése és az átlagos nyitvatartási idők rövidülése önmagában is mindenkit a feketepiac igénybevételére fog ösztönözni. Figyelembe kell venni azt is, hogy 2012-ben és 2013-ban nőni fog a munkanélküliség, csökkenni fognak a reáljövedelmek. Ezért a megemelkedő dohányárak érezhető mértékű tehernövekedést fognak eredményezni. Lehet-e majd kárhoztatni azt az adott esetben nem is dohányzó feleséget, anyóst, apóst, aki a konyhapénz kímélése érdekében maga is keresni fogja az olcsóbb cigarettabeszerzési forrásokat?

Aki csak teheti, csempészett cigarettát fog vásárolni. Igaz, ellenvethető, hogy a kormányzat a várt többlet-adóbevétel terhére a csempészet elleni küzdelem eszközeit is bővíteni fogja. Nőni fog tehát a csempészet kockázata, kisebb lesz a kínálat. Hogy ez így lesz, vagy nem, az nem jósolható meg, mert a dolog természeténél fogva a csempészforgalomról nincsenek megbízható statisztikai adatok. De ha arra gondolunk, hogy jövőre vagy két év múlva a magyar–román határon teljes mértékben meg fog szűnni a szisztematikus ellenőrzés – merthogy Romániát is meg Bulgáriát is felveszik a schengeni övezetbe –, akkor inkább a csempészimport növekedésével kellene számolnia a hatóságoknak. Számolni kell a dohánycsempészet növekedésének súlyos népegészségügyi hatásaival is. A szakirodalomban közismert, hogy a csempészett cigaretta egy része egyúttal ellenőrizetlenül termelt dohánytermék is, vagyis magasabb arányban tartalmazza azokat a káros anyagokat, amelyek a megbetegedéseket okozzák.

Egészségpolitikai szempontból elképesztő meggondolatlanság a Fidesz-frakció részéről, hogy a szórakozó- és vendéglátóhelyeken belüli füstölés tilalmát egyidejűleg fogja bevezetni a dohány-kiskereskedelem államosításával és a hozzáférés korlátozásával. Az ésszerű és világszerte elfogadott egyik rendelkezés hatását ugyanis hiteltelenné teszi, lerontja az unortodox, fideszes észjárásra alapozott két másik rendelkezés. Vajon mennyire lesznek az új szabályok betarthatók egy olyan kistelepülésen, ahol a kocsma az egyetlen esti találkozóhely, s ahol a pincérek-tulajdonosok jövedelme amúgy is minimális? Nyilvánvaló, hogy a pult mögül minden ilyen helyen lehet majd cigit kapni, s a tulajdonos vagy a pincér nem fogja kitessékelni az utcára azt a vendéget, akinek ő adta el a cigarettát. Akkor meg kire számít a törvényhozó? A falusi rendőrőrs őrmesterére? Ő is feketén fogja vásárolni a cigarettát.

Ha egy kalap alá vesszük mindazokat az intézkedéseket, amelyek 2012-től hatályba lépnek, biztosan kijelenthetjük, hogy ezek összhatásukban törvény elé állítható szabálysértővé, bűnözővé változtatják a népesség akár egyharmadát is. Sőt a helyzet még ennél is veszélyesebb! A kormány szándéka szerint az új rendszer csak a szupermarketeket üzemeltető multikkal szúr ki, miközben a franchise rendszerben működő „nemzeti” láncokat (CBA, Coop, Reál) hozza helyzetbe, mert számukra egy jogi kiskapu lehetőséget ad arra, hogy kvázi dohányboltokat működtessenek az üzleteikben. De lehetséges ennél rosszabb forgatókönyv is. Ha a dohányboltokat koncessziós szerződések keretében kell majd üzemeltetni, az oda vezethet, hogy a szervezett alvilág álkisvállalkozók és álrokkantak dohánybolthálózatát fogja létrehozni e 300 milliárdos éves forgalmú monopolbiznisz profitjának lecsapolása érdekében. Bár látszólag csend és nyugalom uralkodik a piacon – a törvénnyel érintett szervezetek csak alig hallható tiltakozásokat fogalmaztak meg –, bizonyos időpont-egybeesések azt sejtetik, hogy a háttérben folyik az alkudozás és a helyezkedés. Miután november végén kiszivárgott a fideszes törvényjavaslat normaszövege, december 2-án megalakult a Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetsége, december 19-én pedig – egy nappal a törvényjavaslat benyújtása után – feloszlatta magát a 17 éven át működő Magyar Dohányipari Szövetség.

A 11 fideszes képviselő a törvényjavaslat indoklásában helyesen fogalmaz, amikor kimondja, hogy „a dohányzás, és különösen a fiatalkori dohányzás visszaszorítása egyetlen eszközzel nem lehetséges”. Arra viszont láthatóan nem gondoltak, hogy lehetséges a dohányzás elleni jó eszközöknek olyan kombinációját alkalmazni, amelyek egymás hatását lerontják, és végül sokkal nagyobb kárt okoznak, mint amit elhárítani akartak. Amikor egyszerre ennyi új szabályt vezetnek be, nagy a kockázata annak, hogy az emberek egyiket sem fogják betartani. És az is kérdés, hogy egy népszerűségét napról napra gyorsuló ütemben veszítő kormányzat meri-e majd tömegesen és következetesen alkalmazni a jogszabály biztosította szankciókat a szabálysértőkkel szemben. Most, hogy egy pipafüstnyi időnél hosszabb szünetet tart a parlament, a zárószavazás előtt még érdemes lenne átgondolni ezt az egész kérdéskört.

A szerző egészségügyi közgazdász