A magyar gazdaságot meg a kormányzati politika viszi sírba. A szerdai budapesti piaci pánik ezt a tételt csak megerősítette.

Aki a drámai jóslatokban is inkább a fogódzókat keresi, az is kap azért valamit a New York-i professzortól: forgatókönyve akkor valósul meg, ha az Egyesült Államokban, Európában és Kínában (meg Magyarországon) a politikusok hagyják kibontakozni ezeket a folyamatokat.

Mégis van némi remény? Igen, csalfa és vak. Az Egyesült Államok az elnökválasztás évébe lépett, a kongresszus lebénult, s belefáradt a pártcsatákba, amelyek holtpontra juttatták az egyezkedéseket. A gazdaság egyelőre jobban teljesít, mint az európai, de rosszabbul, mint arra számítani lehetett, s a törvényhozástól novemberig aligha várhatók élénkítő döntések. Pekingben személyi változások várhatók a politikai vezetés csúcsain. A képződő pénzügyi buborékok, a szenvedő exportpiacok rontják a kilátásokat, így Kína sem húzza magával a fejlett és fejlődő gazdaságokat.

Európa, s benne az eurózóna alighanem már recesszióba sodorta magát, mert a sok halogatás és félmegoldás után 2011 is kétségekkel telve zárult. Az egyre súlyosabb adósságválság közepette a vezető szerep vállalásától vonakodó Németország ráeszmélt, hogy európai hatalom. Meg arra is, hogy a gazdasági erőviszonyok a javára tolódtak el, Franciaország pedig beszorult a költségvetési egyensúly és a fizetési mérlegtöbblet erényeit fitogtató gazdag Észak és a felelőtlennek, költekezőnek kikiáltott Dél közé. S miután Berlin tagadja a közgazdasági alaptételt, hogy az északi többletek tükörképe is a déli hiány, végtelen megszorítások sora vár az eurózónára, lassuló növekedéssel, visszaeséssel, egyre nagyobb kiigazítási kényszerrel. A diktáló Észak és az igazodni kénytelen Dél kulturális összecsapása a politikai unió kiépítése felé éppúgy terelheti az EU-t, mint a szétesés irányába, vagy hosszú időre fenntarthatja a megszorító politikát – a szélsőségek és a populizmus térnyerésével együtt.

Ezen európai félelmek és mozgások közepette a magyar kormány kiírja – kiíratja – magát az uniós jogállamok sorából. Megzabolázására, kipenderítésére azonban éppúgy nincs uniós precedens és procedúra, mint az euróválság kezelésére. Ám ha a kalandozó Orbán-kormány az augsburgi csata újrajátszására készül, legyen. De az uniós hadak (és a piacok) győzelme után valakinek csak vissza kellene vinnie a magyarokat Európába.