Mégis, amikor néhány napja azzal keresett meg egy barátom, hogy a köztársaság és a demokrácia felszámolása elleni tiltakozó akciójukhoz szükségük lenne önkéntesekre, mivel az LMP-s parlamenti képviselők nincsenek elegen ahhoz, hogy lezárják a parlamenti parkoló kapuit, gondolkodás nélkül mondtam igent. Mindössze egyetlen kérdésem volt: megtörténhet-e, hogy egy jobbikos képviselővel kell összeláncolnom magam? Nemcsak a választási csalással felérő választójogi törvény, a rendeleti kormányzást bevezető házszabálymódosítás, a rendőrállami szabálysértési kódex és a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét kikezdő, népnyúzó adópolitikát kőbe véső jogszabályok miatt tartottam fontosnak a tiltakozást, hanem a családellenes családvédelmi törvény miatt is. A fülkeforradalmi kétharmad ugyanis december 23-án nemcsak a demokráciát számolta fel, hanem engem, mint meleget még külön is megtaposott. A kormány támogatásával december 19-én elfogadott egyéni módosító indítvánnyal az addig joghatás nélküli kerettörvényként eladott családvédelmi gépfegyverbe suttyomban éles lőszert töltöttek a törvényes öröklésnek a kirekesztő családfogalomhoz kapcsolásával. A Fidesz bibliakommandója az első adandó alkalommal felhasználta az alaptörvény „férfi és nő” kapcsolatára szűkített házasságfogalmát, hogy azzal törölje el a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatának legfontosabb joghatását, ezzel teljesen szétzilálva a jogintézmény egész vagyonjogi rendszerét.

December 23-án fél tízkor aktivista társaimmal a Parlament előtti karácsonyfát körülvevő kordonokhoz láncoltam magam, hogy az itt található tartalék behajtó kinyitását megakadályozzuk, majd a déli kaput lezáró LMP-s képviselők blokádját sikerrel támadó rendőri beavatkozás után néhány társammal átmentem oda, hogy a rendőrsorfalon keresztül próbáljuk meg összezárni a láncot. Láttam, amint Gyurcsány Ferenc megérkezik, és az LMP-s képviselők csonka láncán keresztül kér felvilágosítást egy rendőri vezetőtől, majd az őt körülvevő riporterek kérdéseire válaszol, amíg két rendőr el nem kíséri. Fellépése egyértelműen támogató, védelmező volt, véleményem szerint sikerült megtalálnia a szolidaritás határozott, de nem zavaró kifejezésének egyensúlyát, ezért nem tudtam mire vélni egy LMP-s képviselő gúnyos hangját: „Most oldjátok el magatokat, és futás!”

„Azt pedig, hogy valaki magamutogatásból ott izgett-mozgott a tömegben, csak azért, hogy elvigye a show-t, vagy hogy önként szállt be a rendőrségi furgonba csak azért, hogy őt is elvigyék, ítélje meg mindenki saját ízlése szerint. Szerintem az emberek ezt pontosan átlátják” – mondta Szabó Tímea, az LMP ország gyűlési képviselője közös demonstrációnkról a Népszabadságban december 28-án megjelent interjújában, majd így folytatta: „Meghívtuk az eseményre a szocialistákat is, de még korábban ők ezt visszautasították. Senki sem tartotta vissza őket attól sem, hogy ha akarnak, aznap reggel odaálljanak mellénk a láncokhoz.” Azóta sem tudom elképzelni, hogyan lehetett volna úgy odaállni a láncokhoz, hogy közben ne „izegjen-mozogjon” a tömegben az ember, hiszen míg Gyurcsány Ferenc esetében azt kifogásolja Szabó Tímea, hogy megpróbált odaállni a láncokhoz, addig a szocialistákon azt kéri számon, hogy ezt nem tették meg. Bár igaz, azt sem említi, hogy a Demokratikus Koalíciót a szocialistákhoz hasonlóan meghívták volna demonstrációnkra.

Gyurcsány Ferenc valóban követett el politikai hibákat, példásan meg is lakolt értük: miniszterelnöki posztjáról távozni kényszerült, majd súlyos választási vereséget szenvedett pártjából is kiebrudalták. Parlamenti frakció nélküli új pártjának, a Demokratikus Koalíciónak kevesebb képviselője van, mint az LMP-nek. Arról, hogy a választók tovább akarják-e büntetni, nekik kell dönteniük. Ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy a köztársaság elkötelezett híve, és a december 23-i törvények ádáz ellenfele.

Volt azonban másvalaki is, aki nem állt oda a láncokhoz, és nem azért, mert nem hívták meg, vagy mert kigúnyolták a demonstrálók: Schiffer András, az LMP frakcióvezetője. Már azt sem értettem, hogy miért nem csatlakozik a demonstráló LMP-s képviselőkhöz, hogy képes ilyen rezignáltsággal, kimért távolságtartással végignézni közvetlen közelről a többiek földre teperését és esetenként egyáltalán nem erőszakmentes elhurcolását. De azzal nyugtattam magam, hogy ez bizonyára egy előttem ismeretlen stratégia része. Amikor azonban a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás is feltűnt a színen, összevissza rohangált, mindenhova odatolakodott, hogy végül karon ragadja Schiffert, azt kiabálva: „András, nem emlékszel, hogy mennyit küzdöttünk együtt?” – és ezt András továbbra is szerzetesi nyugalommal, némasági fogadalmát megtartva tűrte, felhagytam a magyarázatok keresésével. Döntésem helyesnek bizonyult, mert a délutáni tüntetés után az Országházból távozó képviselőket keresetlen kritikával illető tömegben Schiffer András így nyilvánult meg: „Őt hagyjátok, ő jobbikos!”

Ezek a védelmezett jobbikos képviselők nem csak megszavazták december 23-án a kirekesztő családvédelmi törvényt, de üdvözölték is. Az ünnepi hangulatról pedig Novák Előd gondoskodott, aki az ülésteremben Németh Lászlóné miniszterjelölt korábbi munkahelyéről „izraeli bank” néven emlékezett meg.

A Jobbikkal való együttműködés lehetőségét még 2011. július 12-én vetette fel az LMP részéről Karácsony Gergely, „egy alkotmánykorrekciós szövetség” részeként, amelynek íve „a Jobbiktól az LMP-n át az MSZP-ig” húzódna. Arról, hogy nem csupán kósza ötletről, hanem az LMP átgondolt szövetségi politikájáról van szó, november 24-én értesülhettünk Schiffer Andrástól, az LMP frakcióvezetőjétől egy beszélgetésen: „A Karácsony Gergely (...) által nyáron javasolt technikai koalíció továbbra is megfontolandó” – mondta. Azóta a bimbózó kapcsolat tovább fejlődött, hiszen immár nem csak Schiffer András minden rendű és rangú jobbikossal folytatott összes smúzolását rendezhetjük albumba a szemfüles fotósoknak köszönhetően, de megszületett az első közös Jobbik–LMP törvényjavaslat is a női kvóta tárgyában, amit bajos lenne a demokrácia visszaállítása tárgykörébe begyömöszölni.

A Jobbik a köztársaság halálos ellensége, és ezt nem is titkolja. A Jobbik meghirdetett és a Fidesz megvalósított programja szinte teljes egészében megegyezik, amit a Fidesz a választási kampányban nem mert meghirdetni, de most végrehajtja, azt a Jobbik büszkén hirdette, ezért most nem hajthatja végre. A Jobbik azért támadja az egyházügyi törvényt, mert még kevesebb egyházat ismerne el, azt követeli, hogy az MSZP-t ne csak pellengérre állítsák, de tiltsák is be, az a baja a választási törvénnyel, hogy számára pillanatnyilag előnytelen. Ahogy Vona Gábor december 30-án be is jelentette: „Nem a demokráciát féltjük a Fidesztől.” Ezeket a NEM szavazatokat tiszteli Schiffer András?

Az LMP úgy rekeszti ki a Demokratikus Koalíciót, mintha neonáci párt lenne, és a Jobbikkal bánik úgy, mintha demokratikus párt lenne. Aktivistái kórusban kergetik el Gyurcsány Ferencet, miközben néhány méterre tőlük pártjuk legmeghatározóbb alakja sétál karonfogva neonáci ismerősével. Ez a kezdődő őrület a korai Fideszhez hasonlít nem csak nemzedéki beágyazottsága, és az ebből fakadó fokozott érvényesülési vágy okán, de azért is, ahogy egyre elkeseredettebben akar önálló pólusképző erővé válni, és ennek érdekében nem riad vissza az először csak meglepő, aztán pedig egyre gyorsuló ütemben egyre vállalhatatlanabb politikai kalandoktól sem, amelyeknek fokozatosan egyetlen, mindent igazoló mércéjét ismerik el a pártban: a népszerűséget. Csak hogy mi már tudjuk, ez az út hová vezet.

Én nem azért láncoltam össze magam LMP-s barátaimmal, hogy demokratikus pártok és politikusok önző hatalmi érdekektől vezérelt kirekesztését támogassam, sem azért, hogy tettemmel neonáci pártok gyűlölködését igazoljam! Valóban azt hittem, hogy a köztársaság, a parlamentarizmus és a demokrácia értékei melletti kiállás nyitott mindenki előtt, aki ezeket az értékeket velem együtt vallja, függetlenül attól, hogy melyik demokratikus ellenzéki párthoz, vagy civil szervezethez tartozik. Csak remélni tudom, hogy egyszer Schiffer András és Szabó Tímea is meghallja Székely Tamásnak, a Szolidaritás társelnökének december 23-án, az LMP színpadán elmondott szavait: „Be kell fejezni a gyurcsányozást!”

A szerző közíró