A követek szorgalmasan védenek is mindent, a védhetetlent is, olvasói és magánlevelet írnak, s egyesek rögtön gondoskodnak róla, hogy utóbbi is nyilvánosságra kerüljön. Ez az igazi magyar virtus, úriember eleve úgy ír magánlevelet, hogy álnéven rögtön fölteszi vagy fölteteti az internetre.

Szapáry György washingtoni nagykövet kiszivárogtatott magánlevelében „bulvárújságírással” vádolta a Princeton Egyetemen összehasonlító alkotmányjoggal foglalkozó Kim Lane Scheppele professzort. Ő a Nobel-díjas Paul Krugman blogján, a New York Times internetes felületén válaszolt: érzékeltetve, hogy szemtelenségnek tartva Szapáry hangvételét, egy sor kérdést tett fel, köztük a legegyszerűbb és a legbulvárosabb: vajon mit szólna a Fidesz, ha vele tennék azt, amit most ő művel az ellenzékkel?

Van ez így demokráciadeficites országok diplomatáival, néha méltatlan feladatot bíznak rájuk. A Borat menni Amerika című paródia kapcsán pár éve Kazahsztán washingtoni nagykövete kapálózott kézzel-lábbal, pont a kívánttal ellentétes hatást kiváltva. Pedig Boratnak tényleg nem volt köze Kazahsztánhoz. No de miért kell ezt bizonygatni, ha valaki nem érzi találva magát?

Szapáry és a többi magyar nagykövet feladata teljesíthetetlen: egy ilyen vitában senki nem hisz nekik, hiszen őket – ellentétben például a Scheppele professzorhoz hasonló független szakértőkkel – eleve a hivatalos álláspont védelméért fizetik.