Új alkotmány van. Az új alkotmányt Szájer képviselő írta, vonaton. Ez jó, ezzel azonosulni tudunk. Annak idején mi magunk is írogattunk vonaton, speciel nem új alkotmányt, csak verset, dolgozatot, olykor-olykor följelentést, mikor hogy; el tudjuk képzelni.

A preambulum a szerző blogbejegyzései szerint Brüsszel és Strasbourg között készült. A kupéban francia ingázó munkások, térdükön koffer, kopogós römit játszanak, és a kalauz is rendre benyit, hogy van-e újabb felszálló. De mi nem tágítunk, írunk szakadatlan, hiszen szorít az idő, új alkotmány kell, mert a régi bolsevista. Hazánk fővárosa, minden hatalom forrása, a magzat is ember, s hogy a Szent Korona méltó örökösei vagyunk; csak tudnánk, milyen az.

– Mikor érünk Strasbourgba, kalauz úr?

– Fél óra múlva, Szájer úr.

Ezt nem az új alkotmányból idéztük, ez már a konzultáció, s nemhogy a nemzeti, de egyenesen az európai. A francia kalauz idézett válaszából kitetszik, hogy kedvére való az új alkotmányunk; igaza lesz pár hónap múlva a köztársasági elnöknek, amikor azt mondja majd a húsvéti aláíráskor, hogy ez a mi új alkotmányunk nemcsak hogy korszerű és nemzeti, de európai is, amire még utódaink is büszkék lesznek.Másnap a sajtótájékoztatón elhajtjuk a velencei bizottságot, félhülye brüsszeli ódzkodókat, mindenféle államtitkárt, referenset, nagykövetet, ateistát, s az új alkotmánynak máris tisztelettel adózik Európa.

FOTÓ: REUTERS JEFF HAYNES

Magabiztosak vagyunk. Az új alkotmány iPaden készült. Ezt nem felejtjük el többször is hangoztatni. „Steve Jobs biztosan nagyon megörül, ha megtudja, hogy Magyarország új alkotmánya iPaden (valójában az én iPademen) íródik. Thanx, Steve! God bless you. You are a genious!... Javaslom, hogy a technológiai vívmányok hasznosítása jelenjen meg az alkotmányban” – írta Szájer képviselő. Ez szintén kuriózum. A vérszerződésről a mai napig nem tudni, hogy de facto milyen típusú edénybe adták vérüket a vezérek, miként az Aranybulláról sem, hogy milyen lúdtollal írták; remélhetőleg magyar lúd tolla volt, nem pedig ikeásé. Steve Jobs mindenesetre elolvasta az új magyar alkotmányt, majd nem sokkal később meghalt; neki az Úr ezt a történelmet írta.

TUDNI KELL, hogy az új alkotmány nem alkotmányjogászoknak készült. Őket és a tudományukat nem érinti, utóbbihoz végképp semmi köze. S egyáltalán: az új alkotmány megértését, szépségének fölismerését mindennemű jogi tudás és felkészültség eleve kizárja.

Az új alkotmányt csakis az egyszerű, tiszta szívű nép érti, úgy is, mint az alkotmány alanya s minden hatalom forrása; az új alkotmány ennek megfelelően mindenre gondol. Az új alkotmányt például, ha a népnek már nagyon nincs mit ennie, el lehet fogyasztani, kis zsíron megfuttatva kifejezetten laktató, közben nem növel koleszterinszintet, zsírsav-koncentrációt. Az új alkotmányban lakni lehet, viszonylag alacsony rezsivel, elviselhető kamatterhekkel. Az új alkotmány kitakarít, elmosogat, kivasal, kikérdezi a gyerektől a leckét, vigyáz rá a nyári szünidőben. Az új alkotmány mindig kedves és udvarias, társ a magányban, gyöngéd és figyelmes, aktus után nem fordul mindjárt a fal felé, nem horkol; az új alkotmány befizeti helyettünk a csekket, az adót, illetéket, és nem kér áfás számlát. Az új alkotmányt nem pusztítja aszály, vihar és árvíz, vörös iszap, nem marad a gazda nyakán, sőt rendes árat fizet érte a fölvásárló. A munkanélkülinek, friss diplomásnak munkát, középkorúnak, nyugdíj előtt állónak állást ad, továbbá az új alkotmány bejut a BL-csoportkörbe, kijut vb-re, Eb-re, olimpiáról simán hozza a tíz aranyat, LA-ból az Oscart, végül pedig betegnek naponta háromszor két tabletta is elegendő belőle, persze előbb konzultáljon háziorvosával.

– És ez, Guszti bácsi, ez, ami itt az elején van, ez a bulum?

Ez, gyerekek, a preambulum. Az állam küldte nektek, minden iskolának, és az osztályfőnökötök fogja kiosztani, és aki átvette, mindjárt férfivá is válik. Tizenegy évesek vagytok, már épp ideje volt; nektek ilyen beavatási szertartás jutott. S ha jól tanultok, nyolcadikban az egész alaptörvényt megkapjátok, előbb-utóbb mindennek irgalmatlanul eljön az ideje.

AZ ÚJ ALKOTMÁNYBAN az a jó, hogy megvédi a gyengét a hatalmasoktól.

Most nem feltétlenül arra gondolunk, hogy ha az új alkotmány már karácsony előtt életbe lép, akkor Böröcz, az MTVA vezérigazgatója, az új évet rács mögött köszöntené. Böröczről tudni kell, hogy ki nem állja, ha az ablaka alatt éhségsztrájkolnak, ezért olyan rutinszerű, második világháborús eszközökkel vette föl a harcot az ellenséges csapatokkal, név szerint Nagy Navarro Balázzsal szemben, mint a reflektorozás vagy a zenebömböltetés, holott az alaptörvény vonatkozó cikkelye szerint „senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, büntetésnek kitenni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem”.

Így szól szó szerint és maradéktalanul a vonatkozó passzus. Megjegyezzük, nincs kétségünk afelől, hogy a fenti bekezdés alapján sajtóper indul e lap és e cikk szerzője ellen, melynek során Böröcz ügyvédei be fogják bizonyítani, hogy a vezérigazgató nem tartotta szolgasorban nevezett éhségsztrájkolót, piaci értékesítése pedig nem állt szándékában, következésképpen a lap rágalmaz, hamis színben tüntet fel, etc., ennek megfelelően az addigra már várhatóan merőben új szellemű bíráskodás jegyében meg fogja nyerni a pert, és mi szégyellni fogjuk magunkat.

Hanem mi magasabb dimenziókban gondolkodunk.

Itt van mindjárt a költségvetés, az egyszerű nép egyszerű fiának szívügye. Az új alkotmány világosan kimondja, hogy csakis olyan költségvetést terjeszthet be a kormány és fogadhat el a parlament, ami nemhogy nem növeli az ország adósságállományát, de az előző évihez képest csökkenti. Ez az egyszerű nép egyszerű fia számára annyit tesz, hogy ha, példának okáért, a nemzet örökös miniszterelnökének jobbkeze olyan törvényjavaslatot nyújt be, ami növeli az adósságot, és a T. Ház kétharmados többsége ezt elfogadja, akkor Kövér házelnök fejének egyetlen biccentésére a nemrég alakult parlamenti kommandó még abban a minutában elfoglalja a termet, s perc múltán a kormány, valamint a többségi frakció valamennyi tagját bilincsbe verve viszik el, és az elkövetkezendő egy évben kizárólag vezetőszíjon látjuk őket a tévében.

Az alaptörvény ugyanis annyira szent és sérthetetlen, annyira az Úrtól való, hogy azt még a kormánytöbbség sem sértheti meg. Ebből az is következik, hogy az új alkotmányt olyan többség keltette életre, amelyik még arra az áldozatra is képes, hogy a nemzet fölvirágzása érdekében lecsukassa magát. Az most más kérdés, hogy a vonatkozó passzust a képviselők öt évre fölfüggesztették, így a nemzet örökös miniszterelnökének jobbkezét immáron nem köti meg a nemzet örökös miniszterelnökének a jobbkeze, aki az adósságplafont az alaptörvénybe beemelni javallotta. Destruktív erők ebből most azt a következtetést vonják le, hogy még életbe se lépett az új alaptörvény, máris belerúgtak, naponta toldoznak-foldoznak rajta valamit, s ezen most már nemcsak fél Európa, de fél Magyarország is röhög, a másik fele meg szörnyülködik.

Holott csak az új dimenzióról van szó. A világ legelső olyan sziklába vésett parancsolatával állunk szemben, amelyik a kétharmad kezében akár percenként változhat, ennélfogva a legkifejlettebb dialektika értelmében úgy érvényes, hogy mégse érvényes, úgy kötelez bármire, hogy nem kötelez semmire, ergo az alaptörvény nevében és dacára minden megtehető. Ha például a nemzet örökös miniszterelnöke úgy látja, hogy két cikkely, miszerint 1. mindenki hozzájárul a közöshöz, valamint 2. mindenkinek joga van a tulajdonhoz, ellentétben áll egymással és nem szolgálja a nemzet érdekeit, akkor az egyszerű nép egyszerű fia (akitől tehát minden hatalom ered) akár már másnap arra ébredhet, hogy vagyonát és megtakarított pénzét önként átadta közös tulajdonba.

VOLNA AZONBAN EGY MONDAT a preambulumban, ami csöppnyi fönnakadással járhat, de tényleg nüansznyival. „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítják. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének” – mondja a nemzeti hitvallás, s ha jól érti az egyszerű nép egyszerű fia, akkor minden, ami a nemkívánatos időszak alatt történt, csak álomkép volt, képzelődés, fantáziálás. A valóságban nem volt 1945, ’48–49, ’53 és ’56, ’68 és ’73, és nem volt ’89 sem, nem voltak az egykori rendszerváltók, egykori ifjúkommunistákból lett pártalapítók, nem volt újratemetés és oroszok hazaküldése, semmi se volt, sárga villamos, metró, új hidak és lakások sem, és nem volt hat-három meg brazilok, fiatalság, bolondság, hosszú, bonyolult éjszakák, megannyi tévedés és megbocsátás, mindösszesen tehát mi magunk se létezünk; igaz, ez már lassan két esztendeje nem is kérdés.