Amikor Hegyeshalomnál a világ szeme láttára elvágták az első rozsdás szögesdrótot az országhatár nyugati vasfüggönyén, amikor itt hozták haza Bartók Béla hamvait, és Sinkovits Imre Ady Endrével köszöntötte a zeneszerzőt, könnyezve, és megkomponált hangcsuklással, sorismétlésre kötelező tévesztéssel jelezte, hogy A föl-földobott kő című verset ilyen emelkedett történelmi, hazafias pillanatban nem lehet színészként úgy elmondani, mintha valamelyik színpadon szavalná, amikor az NDK és a Szovjetunió megjósolható felháborodása ellenére – igaz, mint később kiderült, Gorbacsov személyes tájékoztatását követően – Sopronpusztán egy időre kinyitották a drótos fakaput a páneurópai piknikre gyülekező keletnémet menekültek előtt Ausztria felé, amikor a magyar határőr szemet hunyt egy csecsemővel a világnak nekivágó orosz orvos házaspár szökése felett, amikor a köztársaság kikiáltása után mindenütt lecserélték a hivatalos, országot jelző, és a hazánkba érkezőket, illetve visszatérőket üdvözlő népköztársasági táblákat köztársaságiakra, amikor a népszavazással megerősített, hitelesített uniós csatlakozásunkat az osztrákokkal közösen ünnepeltük súlyos-boldog szavakkal, amikor a schengeni normák teljesítését követően az első magyar gyalogos szabadon, ellenőrzés nélkül sétált át Ausztriába és onnan vissza többször is, amikor végleg elvitték a határ túloldaláról az osztrák magaslesről fegyveresen távcsövező csendőröket – akkor is tudtuk, hogy a határ, az ország kapuja, a történelem mindenkori magyar arca, sorsjelző fogadótere a mi hazánknak, amelyik nevében is, vállaltan is köztársaság.

Munkások felszerelik a Magyarország feliratú táblát és elszállítják a régit a soproni határátkelőnél. Az új alkotmány értelmében Magyar Köztársaságról Magyarországra változik 2012. január 1-jétől az ország hivatalos elneve

S amikor most az új alkotmány nevében a köztársaság hetvennél több határtábláját öt és fél millióért kicserélik, most, amikor erre kézlegyintéssel mondják, hogy csupán szentesítik a mindennapi szóhasználatot, és Magyarország, ha nevében nem is, államformájában azért még köztársaság marad, a hatalom forrása továbbra is a nép, most amikor az ébredező és nekikeseredett civilek himnuszként éneklik Bródy Jánossal, hogy lesz még magyar köztársaság – most is tudjuk, hogy ha az ország névjegyéből alkotmányos tudatossággal kihagynak valamit, az nem csak szóhasználati egyszerűsítés, hanem jelentéshiány.

Miheztartás végett a Magyar Köztársaságot jelző táblákat az év utolsó napjaiban Magyarországra cserélik a határokon.