Nem mondom, persze aggódtunk egy kicsit, hogy nyolc év után milyen lesz az egyenleg. Mert az odáig felettébb üdvös, hogy a gyermek imád iskolába járni, ahogyan előtte még senki a színkitűnőkkel teli családból, és míg a vele egyidősek uncsi matek- és környezetórákon vettek részt, ő fülig merült mondjuk az erdőprojektben, s amikor azoknak hosszú memoritereket kellett megtanulniuk a János vitézből, ő vidoran elrappelte Jancsi és a banya találkozását. De megnyugodni csak akkor mertünk, amikor a menő gimnázium felvételi előkészítője fényesen visszaigazolta: boldogan is lehet kimagasló tudást szerezni.

Ami nem mellesleg mindazoknak frappáns válasz, akik azt állítják, hogy az „alternatív” iskolák csak bizonyítványgyárak holmi gazdag hülyegyerekek számára. Az elmúlt húsz év feszült politikai hangulatában, amikor minden oktatási kormányzat az alapok újbóli lerakásával kezdte, sokan hajlamosak voltak elfelejteni: a nevelés szabadságáért, a mindenkinek járó lehető legjobb oktatásért küzdöttek mindazok, akik kihasználták a bomló rendszer lehetőségeit, és alapítványi, egyesületi keretek között létrehoztak egy-egy új iskolát. A törekvéseiket támogató állam pedig éppen azért állt e kezdeményezések mögé, hogy az úttörők idővel kikristályosodó eredményeinek majd a tömegoktatásban is hasznát vehesse.

A jelen oktatási kormányzat, amely mindenről igen határozottan formál fölöttébb egyszerű véleményt, e műhelyek sorsáról most feltűnően hallgat. Nem tudni, az államosítással párhuzamosan mi lesz a sorsa a működésük alapját adó kiegészítő normatívának – amely egyébként most is csak az egyházi iskoláknak adott pénz fele –, de az a tény sok jót nem ígér, hogy a finanszírozás már az utóbbi fél évben is teljesen kiszámíthatatlanná vált. Máris százszámra kerültek a csőd szélére az alternatív pedagógiai programmal működő általános és középiskolák, akárcsak a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását segítő művészeti intézmények és egyéb tanodák. A következő naptári év pénzeiről még semmit se tudni, azt viszont igen: a kormányzat máris kizárta ezeket az intézményeket az állami támogatású KözHáló internetes rendszeréből. Fizessenek, ha dolgozni, adminisztrálni vagy akár csak böngészni szeretnének a világhálón!

Ha a kormánynak ez a célja, a jelen helyzetben igazán nem lesz nehéz tönkretenni az alternatív pedagógiai műhelyeket. S ha így jár el, egy időre valóban mindenki a hatalom szándéka szerint fog tanulni: egy tankönyvből, egy tanterv szerint, tökéletes ideológiai kontroll alatt. De hát a gazdasági tevékenységet aligha lehet megtiltani: idővel megalakulnak majd az alternatív magániskolák. Azon tehetőseknek, akik fontosnak tartják, hogy széles látókörű, személyre szabott, a tehetségét kibontakoztató és az egyéniségét tiszteletben tartó nevelést kapjon a gyerekük. Ami engem illet, máris nagy érdeklődéssel várom, a parlamentben a köznevelési törvényre igennel szavazók közül hányan tűnnek majd fel a kuncsaftok között.