A Horthy-rendszer maradványairól

Mi, az Országgyűlés képviselői – tudatában lévén annak, hogy a múlt feltárása és az abból fakadó következtetések levonása; egyfelől az emberek és egyes csoportjaik, illetve az egész társadalom ellen a Horthy-nacionalisták-irredenták-soviniszták uralma alatt elkövetett bűnök és azok elkövetői megnevezése, elítélése és a tettesek lehetőség szerinti jogi felelősségre vonása, másfelől e bűnök elszenvedőinek biztosított elégtétel megadása; a horthysta rendszer vezetői által viselendő felelősség hangsúlyossá tétele; a demokrácia és a diktatúra, a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti világos különbségtétel nélkül nem teremthető szilárd alapzat az alkotmányos rend biztonságos működéséhez –Magyarország első, a jogállam követelményei szerint elfogadott Alaptörvényének érvényesülése érdekében kinyilvánítjuk az alábbiakat:

1 Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a nem távoli múlt horthysta diktatúrája összeegyeztethetetlenek. A mai magyar jogállam nem épülhet a horthysta rendszer bűneire, hagyományaira.

2 Az Egységes Párt, a Nemzeti Egység Pártja, valamint a Magyar Élet Pártja és ezek eszmei-politikai örökösei – mint Fidesz, Kereszténydemokrata Párt –felelősek

a) az első világháborút követő esztendőkben a magyarlakta területek elvesztéséért a gyalázatos trianoni békediktátumban, hiszen hátba támadták és elárulták a Hazát védő Magyar Vöröshadsereget (haditervét is átadták nemzetünk ellenségeinek);

b) a polgári demokratikus lehetőségek elsikkasztásáért, a kormányzói hatalomgyakorlás autoriter túlsúlyának kialakításáért és a látszatparlamentarizmus kiépítéséért, az általános és titkos választójog két évtizedes késleltetéséért;

c) a király nélküli királyság neobarokk-feudalisztikus tehertételéért;

d) a nagybirtokrendszer nemzetgazdaságot fojtogató megőrzéséért; a közel 3 millió főt kitevő földnélküli és apróföldes (1-5 kat. holdas) parasztság, vagyis az agrárproletariátus és a szegényparasztság iszonyú szociális-kulturális-egészségi nyomoráért, az ipari munkásság életlehetőségeinek igen szerény voltáért, az 1920-as évek első felének inflációjáért, majd az 1930-as évek – értelmiségieket-tisztviselőket is sújtó –munkanélküliségéért;

e) Magyarország gazdaságának, honvédelmének, diplomáciájának és emberi erőforrásainak idegen érdek, a hitleri Németország befolyása, majd hatalma alá történő rendeléséért;

f) az európai civilizáció hagyományos értékeinek módszeres pusztításáért, a nemzeti önazonosság aláásásáért a zsidótörvények (az 1920. évi „numerus clausus”-tól számítva!) és a holokauszt révén; külön is mint az állampolgárok tömegeinek (majd egymillió fő!) alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért vagy azok súlyos korlátozásáért, konkrétan 600 ezer zsidónak minősített magyar ember (nagyobb részben gyerekek, nők, öregek) meggyilkolásáért, idegen hatalomnak kiszolgáltatásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért, megkínzásáért, embertelen bánásmódban részesítéséért, kirablásukért, ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztásukért, állásaikból elbocsátásukért, lakásaikból-házaikból kiűzésükért és ezen államhatalmi cselekményekkel-intézkedésekkel a magyar társadalomban azon közérzet, beállítódás elültetéséért, miszerint teljesítmény nélkül, a másik ember vérének ontásával vagy tudván tudva ahhoz vezető feljelentésével megengedett dolog tulajdont szerezni, továbbá, de nem utolsósorban a polgárok származásukra, világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetéséért, a tudáson, szorgalmon és tehetségen alapuló előremenetelének és érvényesülésének akadályozásáért; a nevelésben, a művelődésben, a tudományos életben és a kultúrában politikai és ideológiai célokból történt visszaélésszerű beavatkozásokért; az emberek magánéletének törvénytelen megfigyelésére és befolyásolására törő politikai rendőrség és a csendőrség defenzív osztályának létrehozásáért és működtetéséért;

g) Magyarország nemzeti katasztrófáját jelentő, Szovjetunió elleni –nem provokált! – hadüzenetért, majd az ezt követő háború során, illetve következtében elpusztult egymillió magyar életért és az 1938-as nemzeti jövedelmünk hatszorosának feláldozásáért;

h) Magyarországnak az Európa és a világ nemzetei rangsorában konzervált történelmi lemaradásáért; a demokratikus nemzetközi közvélemény előtt antiszemita, jobboldali, nácibarát nemzet hírébe keveredéséért;

i) mindazokért a köztörvényes bűncselekményekért, amelyeket politikai indítékból követtek el, s amelyeket az igazságszolgáltatás politikai indítékból nem üldözött (Somogyi–Bacsó-gyilkosság stb.).

3 A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert Fidesz, KDNP és a Jobbik a legális lehetőségekkel visszaélve őrzik, sőt terjesztik az antidemokratikus, antiszemita, soviniszta hagyományokat. Megzavarják békére, boldogulásra vágyó ifjúságunk lelkéttudatát, megrontják viszonyunkat a környező népekkel és államaikkal.

4 A Horthy-rezsim nem kevés, korábban jogosan elítélt felelősét eszmei-politikai örököseik, Fidesz, KDNP (és a Jobbik) a rendszerváltás folyamatában, visszaélve az állampolgárok igazságvágyával, indokolatlanul rehabilitálták. Ezzel alapvetően aláásták a fiatal magyar demokrácia hitelét, számos állampolgár tudatában elmosták a Horthy-rendszer nemzeti katasztrófát okozó vezetőinek (és politikájuknak) felelősségét, nemcsak jogi, de erkölcsi értelemben is.

Az Alaptörvény hatálybalépésével lehetőség nyílik az itt taglalt igaztalanságok megszüntetésére.

5  A horthysta diktatúra rendszerszerűen idézte elő a jogsértéseket, de a cselekményeket az egyes emberek követték el. A ma élők és a jövő nemzedékek számára meg kell őrizni a bűntettek emlékét, és ha szükséges, ismét meg kell nevezni a bűnösöket.

Felvethető, hogy ez a civil (egyelőre egyéni) törvénykezdeményezés, amely kiegészítené az Országgyűlés előtt a napokban tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, a T/5005. számút, illetve annak A KOMMUNISTA DIKTATÚRÁBÓL A DEMOKRÁCIÁBA VALÓ ÁTMENETRŐL címet viselő részét, elnagyolt. Semmivel se kevésbé azonban, mint azon jogi javaslat, amelyhez csatlakozna, vagyis az ún. kommunista rendszert és – jogörököseként – a Magyar Szocialista Pártot elítélő törvénytervezet.

A szerző történelemtanár

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.