Karácsonyi interjút adott a Magyar Nemzetnek Orbán Viktor kormányfő. Aki elolvasta, azzal a gondolattal tehette le, hogy igaza van mindazoknak, akik úgy gondolják: ezt a hatalmat nem lehet javítgatni, vagy megbukik az egész, vagy beláthatatlan következményekkel jár az ország jövőjére nézve, mert utolsó ízéig a miniszterelnök politikai filozófiájára épül, amely viszont telis-tele van rögeszmékkel.

A média nem kap jó szavakat az interjúban, de van, amiben igazat ad a kormányfő a szerinte a legtöbb kérdésben „valótlanságokat állító nemzetközi újságíróknak”. Abban is, hogy „a magyar törvényalkotás túlságosan gyors, és nehéz követni”. Vagy amikor azt taglalják, hogy Magyarországon „nem egyszerűen kormányzás, hanem rendszerváltás zajlik... a posztkommunizmus lezárása történik. A posztkommunizmus pedig nem egyszerűen a kommunizmus utáni időszak, hanem egy korszak, egy rendszer...” Amit tehát le kell zárni.

De mit is ért Orbán Viktor rendszerváltáson?

„Már nem fogadom el azt a helyzetet, amit egyébként 1998 és 2002 között, egészen a választások második fordulójáig elfogadtam, hogy a politikának vannak hagyományos közvetítő eszközei, ilyen a média, a közigazgatás, amelyeken keresztül a döntéseit, a magyarázatait és szándékait eljuttatja az emberekhez. A tavalyi választásokba úgy vágtam bele, hogy eldöntöttem, nemcsak a kampány, hanem a kormányzás alatt is közvetlen kapcsolatban maradok majd az emberekkel...”

Igen. Élénken emlékszünk még a 2002-es választások második fordulóját közvetlenül megelőző napokra, amikor a Testnevelési Főiskolán a haza és a család védelmének nevében a Fidesz kiátkozta a baloldalt és a politikai liberalizmust, és amely hírhedt szónoklattal kiteljesedett az ország tragikus politikai kettészakítása.

A kormányfő kétségtelenül sokat tanult azóta. Nyolc év alatt ellenzékben mást sem tanult meg alaposabban, mint azt a technikát, amellyel másfél év alatt lebontotta a III. Köztársaság parlamentáris demokráciájának „hagyományos közvetítő eszközeit”, hogy az autoriter hatalomgyakorlók mintáját követve állandóan arra hivatkozzon: ő közvetlenül a néppel tartja a kapcsolatot, neki az a fontos, hogy „legyen az országban több millió ember, aki tudja, hogy én az ő oldalukon állok, értük dolgozom”. Azt állítják itthon is és külföldön is, hogy ön diktatúrát épít, és lebontja a demokráciát – veti föl az interjúkészítő.

„Igen, de ez olyan szellemtelen. Ráadásul régóta forog ez a lemez, és már fülsértően recseg” – mondja erre Orbán Viktor, s elhisszük neki, hogy mindez valóban sérti a fülét. És az is lehet, hogy szellemtelen. Viszont, engedje meg nekünk, hogy addig recsegjük bele a nyilvánosságba, ameddig csak bírjuk és ameddig csak lehet: diktatúrát épít, és lebontja a demokráciát.