Hazaárulók, hazaárulók! – skandálták a tüntetők péntek kora este az autójukhoz érkező kormánypárti politikusoknak, akiknek az arcán döbbenet és értetlenség látszott. Fölöttébb meglepő, hogy nem tudták értelmezni a helyzetet, hiszen – amint azt a Magyar Nemzet vonatkozó dolgozatából megtudtuk – a jobboldal évtizede kényszerül védekezésre a gyűlölködő szoclibekkel szemben...

Bár a citált cikk nem a szilveszteri számban jelent meg, a meghökkentő állításra kínálkozik magyarázat: a szerző évek óta nem olvassa a jobboldali lapokat, s nem hallgatja a meghatározó fideszes elöljárók beszédeit. Esetleg lehetséges az is, a jobboldal baráti gesztusként értékelte például Loppert Dániel akcióját (nagy nyilvánosság előtt árulózta le Medgyessy Péter miniszterelnököt), s ezért kínálta meg egy kitűnő állami állással. Mi több, az önkifejezés e formája már csak azért sem tartozhat a tiltott gyümölcsök közé, mert ha az lenne, akkor a szeretet és az elfogadás jobboldala aligha emelte volna köztársasági elnökké a politikai beszédeinek egyikében nemzetárulózással kitűnő Schmitt Pált. Orbán Viktornak és Kövér Lászlónak pedig valóságos kályha a baloldal nemzetre rontó mivolta, minden szónoki fordulatuk innen indul.

Márpedig a szó használata akár olyankor is indokolt lehet, ha jobboldali képviselőknek címezik. Főként, ha az érintett politikusok példás egységben tüntetik el a demokratikus politikai rendszert Magyarországról. Az ugyanis mára aligha kérdés: Orbán Viktor elárulta a szabadságot és a demokratikus jogállamot.

Persze lehet azzal érvelni a nemzeti jelzővel ellátott tatárjárás védelmében, hogy a közvélemény-kutatások szerint sokan támogatják a Fideszt, ám nem árt feledni, hogy az MSZMP-nek is volt 800 ezer tagja. Talán az sem mellékes szempont: a párt támogatóinak száma nem a szervezet szabadság és demokrácia iránti elkötelezettségét jelzi, hanem azt, hogy a hét végén hányan szavaznának rá.

Ennek egyik okát Pokorni Zoltán fogalmazta meg legtömörebben lapunknak adott interjújában: azt mondta, a kormányfőbe vetett hit legyőzte a szakmai érveket a köznevelési törvény elfogadásakor. Mint előtte is annyiszor. Talán ennek köszönhető, hogy az Orbán-rendszer kiteljesedése egy akolba terelte a mégoly megosztott ellenzéket: sikerült egyesíteni a demokratikus erőket a szakszervezetektől kezdve Gyurcsányon, a szocialistákon, az LMP-n, a Szolidaritáson át egészen a civilekig. S a december 23-án elfogadott törvényekkel befejezettnek is tekinthető a kormányfő szisztémájának kiépítését célzó projekt.

Ezért furcsa a fideszes képviselők meglepett arca. Választhattak az alaptörvény elfogadásakor, az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésekor, a magántulajdon meggyalázásakor, a stabilitási jogszabály megszavazásakor, a közmédia, az ügyészség, a bíróságok elfoglalásakor. Választhattak: Orbán Viktort vagy a köztársaságot árulják el.

Döntöttek.