Szerémi Nóra a nyíregyházi és a kisvárdai rádióadó között aztán megmártózott a budapesti létben is, amelyet egy helyi lapnak adott nyilatkozata szerint nem tartott túlságosan vonzónak, mert mindenki álságosnak bizonyult körötte, ezért inkább visszaköltözött nyíregyházi panellakásába, hogy aztán onnan bukkanjon elő egy olyan cég tulajdonosaként, amely elnyeri a Médiatanács pályázatán a frekvenciát, amelyet a Klubrádió használt, úgy közel félmillió budapesti elégedettségére.

Szegény, valószínűleg nem is sejtette, hogy hamarosan celeb lesz, amikor valakik megkeresték azzal, hogy figyelj, Nóri, lenne egy jó kis munka, csinálunk egy új rádiót Budapesten, gyerekjáték, pláne a te rutinoddal, persze, lesznek receptek és lesz pénz is, légy hát tulajdonos, szóval valószínűleg nem pergett le a szeme előtt, hogy ez azért így nem biztos, hogy rendben van, viszont maga előtt láthatott sok-sok csodás receptet, amit megoszthat a budapestiekkel, hátha jobb emberekké válnak tőle, kevésbé álságossá.

Mindannyiunkra ráférne. Ott vannak rögtön a Médiatanács tagjai, akik, ahogy szóvivőjük mondta, szubjektíve a legmagasabb pontszámot adták az ellenzéki Klubrádió pályázatának, talánmég csettintettek ismaguk között, hogy szubjektíve tényleg, milyen jó kis adó ez, ahogy például a Kunczemaci dörmög, nem dörmög úgy senki, csak hát objektíve, ugye, értitek, ob-jek-tí-ve, a Nóriék pályázatára magasabb pontszámot kell adnunk, mert több pénzt ígérnek, és hogy még az életükben nem rádióztak, az se baj, majd megtanulják, meg ott lesz szakmai támaszul a Nóri.

Több pénzt adnak, persze. Igaz, nincs az az isten, hogy annyi pénzt elő lehessen teremteni a rádióüzemeltetésből, mint amennyit Szerémi Nóriék ígértek, de sebaj, majd szubjektíve szomorúak lesznek a Médiatanács tagjai, amikor objektíve megérkezik a fizetési halasztás iránti kérelem, ahogy érkezik más rádióadótól is, amely annak idején magasabb ajánlattal lőtte ki az éterből a konkurensét, kit érdekel ez, a cél teljesítve: a Klubrádió kilőve. Mert objektíve talán nem, de szubjektíve túl soknak bizonyult nekik, hiszen beszéltek benne, és válságidőkben a beszéd, a gondolat, veszélyes. Számukra máskor is.

Mindent besöpörtek: a rendszer fölállt. Talán még az is belefér, hogy valaki betelefonáljon Szerémi Nórinak, hogy ne legyen már olyan lusta: a rétestészta nyújtva jó.