Szereptévesztések korszaka
Az egyházakra különösen káros pártpolitika belopódzott mindenhová, s a lelkek istápolása egyre inkább háttérbe kerül. Ezen is változtatni illene, mert a gyerekek vallásos nevelése is megérzi majd idővel ezt az ellentmondást, a szeretet helyett a gyűlölet fog uralkodni az iskolákban. Közel 78 év telt el azóta, hogy báró Vay László, a református egyházkerület főgondnoka Debrecenben megtartotta székfoglaló beszédét, gondolatait ma is fontosnak tartom megosztani a közzel. Különösen ezt a részletet: „Egyházi feladatainknak a súlypontja a hitélet megrendült alapjainak újbóli megerősödésén kell hogy nyugodjék. Ez a munka elsősorban a lelkipásztori karra vár, amely csak akkor tudja ezen hivatását – nemes hagyományaihoz híven –kifogástalanul betölteni, ha munkásságával hívei összességének közmegbecsülését és bizalmát váltja ki. Távol tartja magát gondosan minden olyan magatartástól, minden olyan szerepléstől, amely alkalmas arra, hogy közte és hívei között a legcsekélyebb ellentéteket is kiváltsa. Éppen ezért a legmesszebbmenően ítélendő el, sajnos, az utóbbi időben hol itt, hol ott felbukkanó azon jelenség, hogy egyes gyülekezetek élén álló lelkipásztorok különböző politikai irányzatok agresszív harcosaivá és csatlósaivá szegődtek el, mert ezzel egyrészt lelkészi hivatásukat hanyagolják el, másrészt pedig a gondjaikra bízott nyájnak az egységét bontják meg... Ki kell tehát kapcsolni az egyházi életből a pártpolitikát, és azoknak, akik az egyház hivatásos belső szolgáinak szegődtek el, le kell tudni mondaniuk a földi babérok élvezéséről, és ellen kell tudni állaniuk a népszerűség csábító hívásának is, mert csak így járhat eredménnyel és lehet áldásos az evangélium tanítása...”
Időszerűek ezek az intelmek!
E. Nagy István Fehérgyarmat