Bauer Tamás: Levél alkotmánybíráknak
Dr. Paczolay Péter elnök úrnak
Dr. Balogh Elemér bíró úrnak
Dr. Bragyova András bíró úrnak
Dr. Holló András bíró úrnak
Dr. Kiss László bíró úrnak
Dr. Kovács Péter bíró úrnak
Dr. Lenkovics Barnabás bíró úrnak
Dr. Lévay Miklós bíró úrnak
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága, Budapest
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Bíró Urak!
Indítványozóként, a Magyar Köztársaság polgáraként fordulok Önökhöz, egy évvel az után, hogy a köztársasági elnök kihirdette a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvényt, magam pedig indítványban kezdeményeztem a törvény 18. §-a, továbbá 28. §-ának (1) bekezdése és 36. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Indítványomat az Alkotmánybíróság 1913/B/2010. számon vette nyilvántartásba. Eltelt egy év, és Önök sem az én indítványomról, sem a törvény alkotmányellenességének megállapítására irányuló számos más indítványról nem hoztak határozatot. Mivel a jelenlegi Országgyűlés által elfogadott, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 71. § szerint 2012. január 1-je után ezen indítványokról – akárcsak az elmúlt években benyújtott többi indítványról – az Alkotmánybíróság már nem hozhat döntést, a 2010. évi CLIV. törvény alkotmányosságának elbírálása végleg elmarad.
Elnök Úr!
Bíró Urak!
A 2010. évi CLIV. törvény alig egy hónapos határidőt szabott arra, hogy a magánnyugdíjpénztárak tagjai döntsenek: fenntartják-e tagságukat a magánpénztárakban, vagy hagyják magukat átléptetni az állami nyugdíjalapba? Indítványom megkérdőjelezte ennek az eljárásnak az alkotmányosságát. A törvény azoktól, akik fenntartják magán-nyugdíjpénztári tagságukat, megvonta azt a jogosultságot, hogy a munkáltatójuk által az állami nyugdíjalap javára továbbra is fizetendő nyugdíjjárulék után majdan, a nyugdíjkorhatár elérése után nyugdíjat élvezhessenek. Indítványom e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására is irányult. Az Alkotmánybíróság megtehette volna, hogy – miként másfél évtizeddel ezelőtt, a Bokros-csomag legfontosabb rendelkezései esetében tette – azt megelőzően állást foglal, hogy a törvény legfontosabb rendelkezései érvényesülnek, vagyis letelik a pénztártagok számára a törvényben előírt döntési határidő, majd az állam a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott megtakarításokat elveszi és elkölti. Nem tették, a pénztártagoknak úgy kellett dönteniük, hogy nem tudhatták: hatályban marad-e egy jogaikat súlyosan sértő, sokunk számára nyilvánvalóan alkotmányellenes törvény. Mindössze százezer pénztártag vállalta, hogy a magánpénztárban marad, számítva arra, hogy az Alkotmánybíróság két évtizedes gyakorlatának megfelelően ellátja az alkotmányosság védelmében rá háruló feladatot, és elbírálja azt a törvényt, amely súlyosan sérti jogait. Nem tették, a pénztárakban maradt tagoknak azzal kell számolniuk, hogy a munkáltatójuk által utánuk fizetett járulék után nem kapnak majd nyugdíjat. A többiek, közel hárommillióan hagyták magukat átléptetni. A magánpénztárakban felhalmozódott nyugdíjcélú megtakarításaik átkerültek a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba, az összeg egy részét az államadósság csökkentésére, más részét az államháztartás folyó hiányának fedezetére elköltötték, és így nem maradt meg majdani nyugdíjuk forrásaként a hozamot ígérő vagyon. Az államadósság időközben –jórészt a jelenlegi kormány elhibázott gazdaságpolitikai lépéseire visszavezethetően – újra elérte a korábbi szintet. A 2010. évi CLIV. törvény végrehajtásával tehát értelmetlenül kobozták el hárommillió ember nyugdíjcélú megtakarításait. Magyarországnak az indítványomban megtámadott, Önök által alkotmányossági szempontból nem megvizsgált törvényből csak kára származott.
Az Önök tétlenségétől felbátorodva az Országgyűlés kormánypárti többsége a magánpénztárakban maradtak nyugdíjpénztári tagdíját, meghosszabbítva az elmúlt tizennégy hónapban alkalmazott ideiglenes megoldást, továbbra is „átirányítja” az állami nyugdíjalapba. A kormánytöbbség alappal feltételezheti, hogy nem kell tartania alkotmányossági felülvizsgálattól.
Elnök Úr!
Bíró Urak!
Önök esküt tettek a Magyar Köztársaság Alkotmányára. Ennek 2. § (3) bekezdése szerint „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Önök azok, akiknek mindenki másnál inkább lehetőségük is van arra, hogy fellépjenek a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvés ellen, melynek fontos eleme az Alkotmánybíróság hatáskörének több lépésben történő korlátozása, a korábbi indítványokban kezdeményezett alkotmánybírósági eljárásoknak a törvény általi megszüntetése, és ezáltal az Országgyűlés mint törvényhozó hatalom által hozott törvények alkotmánybírósági felülvizsgálatának megakadályozása. Önök azzal, hogy egy év elteltével sem határoztak a 2010. évi CLIV. törvény alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokról, hozzájárultak az ellenőrizetlen hatalomgyakorláshoz, és ezzel megszegték az alkotmány 2. § (3) bekezdésében meghatározott kötelességüket.
Elnök Úr!
Bíró Urak!
Augusztusban egy internetes honlap ismertette a 2010. évi CLIV. törvény alkotmányosságát elbíráló határozat tervezetét. Emlékezetem szerint ilyesmi az Alkotmánybíróság húszéves gyakorlatában még nem fordult elő. Az előadó alkotmánybíró tehát elkészítette a határozat tervezetét, a testületnek módja lett volna határozni. Határozat azonban sem augusztusban, a jelenlegi Országgyűlés többsége által a nyáron választott öt új bíró hivatalba lépését megelőzően, sem azóta nem született. Lehetséges: a testületben nem volt többsége a határozattervezetnek, sőt egyáltalán annak sem, hogy az Alkotmánybíróság az indítványokról határozatot hozzon. Ebben az esetben az lett volna a tisztességes megoldás, ha a testület vagy meghozza azt a végzést, hogy az indítványok elbírálására nincs hatásköre, vagy elutasítja az indítványokat. Azoknak a bíróknak, akiknek más az álláspontja, módjuk lett volna különvéleményben megfogalmazni a törvény alkotmányellenessége melletti érveiket. Ez sem történt meg. Ha pedig az alkotmánybírák szeptember 1-jén kialakult többsége ezt is megakadályozta, Önök megtehették volna, hogy lemondanak tagságukról az Alkotmánybíróságban, amely immár nem látja el alkotmányos feladatát, nem felel meg annak a bizalomnak, amelyet az elmúlt két évtizedben végzett munkájával megszerzett. Nem tették, és ezzel asszisztálnak a jelenlegi országgyűlési többség döntéseihez, amelyek nyomán Magyarországon gyakorlatilag megszűnt, de legalábbis esetlegessé vált az alkotmánybíráskodás, a jogállam legfontosabb garanciája.
Elnök Úr!
Bíró Urak!
Önök cserbenhagyták Magyarországot.
Budapest, 2011. december 22.
Bauer Tamás indítványozó
