Egyszerű volna az államosítási kényszerrel és a bevételek reményével indokolni a fideszes javaslatot, amely megreformálná a dohánytermékek forgalmazását. Kivált hogy jól csengő indokokat vonultatnak fel az előterjesztés készítői, mint például a fiatalkorúak védelme és a kisvállalkozások támogatása. Nem érdemes keresni az összefüggést e tételek között. Hasznos viszont megismerni, milyen keretek között működik a piac. Ebből következtethetünk Lázárék javaslatának következményeire.

– Ausztriában jól működik ez a modell – indokolja hazai bevezetését a kifinomult érvrendszeréről híres Lázár János. Valóban, a tabaktrafikok rendszere működik odaát, de hagyománya is van. Kimaradt a magyarázatból, hogy sógoréknál a benzinkutakon és a vendéglátósoknál is kapható cigaretta, tíz százalékkal drágábban, mint a trafikban. Ezzel szemben a hazai rendszer legnagyobb vívmánya az elmúlt évtizedben az volt, hogy a dohánytermékek árazása egységes lett. Ausztriában kis családi vállalkozások megélnek a trafikokból. Az árusítási jogért előnnyel indulnak a rokkantak. Azonban – a dohány igen magas adótartalmú jövedéki termék – a magyar és osztrák kisvállalkozó adófizetési morálját nem lehet egy lapon említeni. A magyar és az osztrák vállalkozások környezetét sem: nálunk a jövedéki termékek árusításának adminisztratív és pénzügyi terhei alapján aligha feltételezhető, hogy az egyébként is pénzhiánnyal küszködő vállalkozók tömegesen jelentkeznének dohányárusnak. Hiszen egy Magyarországon eladott doboz cigarettán csekély haszna van a kiskereskedőnek. Az árat a gyártó szabja meg, az adó szintjét az állam, a kettő közti rés szűkül. Persze képbe jöhet egy, a kormányzat szemében megbízhatónak minősülő cég, amelynek hálózata a nemzeti együttműködést szem előtt tartva feláldozza magát, s vállalja a dohányforgalmazás terhét. Ha nem lenne ilyen vállalkozó, rengeteg szavazatot veszítene a kormány azzal, hogy az egyszerű dohányosnak eztán külön programpontot jelent az egyre drágább cigaretta beszerzése. Igaz az is: a sógorok csaknem a dupláját fizetik ugyanazért a doboz cigiért, mint mi, van tehát miből kitermelni a trafikok hasznát. Felmerül a kérdés: Lázárék ezerforintos cigarettát jövendölnek? El kellene gondolkodni azon, hogy a szegény magyar dohányos sem fizet ki mindent. A korlátozott hozzáférés és az emelkedő ár egymást felerősítve rejti azt a meglepetést, hogy az új rendszerben a jövedékiadó-bevételek csökkennek, miközben a feketekereskedelem ismét fénykorát éli majd.