Egy ilyen fejlemény létében fenyegeti Izraelt, és valószínűleg komoly egzisztenciális veszélyt jelent Szaúd-Arábia és számos Öböl-ország számára, ahogy Európa és az egész világ számára is. Közvetlenül fenyegetné a világ olajellátását és alapjaiban borítaná fel a Közel-Kelet amúgy is rendkívül ingatag egyensúlyát. Ezt a veszélyt a nemzetközi közösség nem hagyhatja figyelmen kívül: nem is hagyta, csak eddig képtelenek voltunk megfelelően, hatékony választ találni a kihívásra.

Ám bármely választ adunk e veszélyre, a válasz következményei szintén rendkívül súlyosak lehetnek. A kihívást szó nélkül hagyni ugyancsak beláthatatlan következményekkel jár.

A veszélyt mindenekelőtt Izrael érzi, hiszen az iráni atomfegyver Izrael és népének létét veszélyezteti (éppen ezért támogatják Iránt a világ legkülönbözőbb antiszemita erői). Izrael azonban nincs egyedül: az Arab-öböl országai számára ez majdnem hasonló súlyú kihívás, amire nem tudnak mással válaszolni, mint azzal, hogy fogcsikorgatva ugyan, de szolidaritást vállalnak – ebben az egyetlen kérdésben – Izraellel, illetve abban az esetben, ha a veszély materializálódik, maguk is sürgősen atomfegyver után néznek.

S éppen ezért érthető, miért nem hajlandó Izrael kompromisszumban gondolkodni: melyik ország lenne hajlandó létét és lakossága életét kockára tenni egy bizonytalan garanciáért? Ráadásul Izrael helyzete alapjaiban különbözik minden más országétól, nemcsak abban, hogy az iráni atomegyver a létét fenyegeti, hanem abban is, hogy egy esetleges megelőző, és Irán nukleáris létesítményei ellen irányuló csapás Izrael – és csakis Izrael – esetében önvédelemnek minősülne, hiszen Irán vezetői számtalan alkalommal kinyilvánították, hogy elsődleges céljuk Izrael megsemmisítése. Támadás esetén a világ országainak kötelességük lenne Izrael segítségére sietni – tudjuk, természetesen, hogy ez nem fog bekövetkezni –, de legalábbis a demokráciáknak egyértelműen Izrael mellé kell állniuk, politikai és katonai értelemben egyaránt. Akkor is, ha egy ilyen csapás következményei súlyos hatást gyakorolnának a világgazdaságra.

Legalább négy szcenárióra kell készülni.

1. Ha a szankciók, a politikai és katonai nyomás tárgyalásokra kényszeríti Iránt, elő kell segítenünk a kompromisszumot. Ennek érdekében célszerű lenne egy regionális biztonsági rendszer létrehozása formális megállapodások nélkül (hiszen egy formális megállapodás lehetetlen). Észak-Amerika és Európa országai, lehetőleg Oroszországgal és Kínával együttesen, mihamarabb ki kellene nyilvánítsák, hogy közösen és egyoldalúan garantálják Irán és a térség többi országának védelmét egy atomtámadással szemben és egy esetleges nukleáris agresszió esetén ennek megfelelően megsemmisítik az agresszort. Egy ilyen garanciavállalás minden reális okát megszüntetné az iráni nukleáris programnak és elutasítása esetén világossá válna mindenki számára, hogy az kizárólag Izrael megsemmisítését célozza.

2. Ha Izrael megelőző csapást mér Iránra, a jogos önvédelem szellemében minden segítséget meg kell adnunk ehhez, különösen a következmények, az esetleges iráni ellenlépések megakadályozásához, hiszen ez nemcsak jogi kötelesség, de elemi érdekünk is annak megakadályozása, hogy hosszabb időn át súlyosan gátolva legyen a közel-keleti olaj kitermelése és szállítása.

3. Ha Irán atomfegyvert fejleszt ki és állít rendszerbe, viszont Izraelt sikerül meggyőznünk, hogy ne mérjen megelőző csapást, akkor olyan lépéseket kell tennünk, amelyek a lehető legnagyobb mértékben elrettentik Iránt nukleáris fegyverei felhasználásától. Világossá kell tennünk, hogy ha Irán nukleáris töltettel csapást akar mérni Izraelre, akkor azonnal és automatikusan megsemmisítő csapást mérnek rá a garanciát vállaló atomhatalmak (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország mindenképpen, de lehetőség szerint Oroszország és Kína is). Az iráni atomfegyverre válaszul azonnal fel kell venni Izraelt a NATO-ba és valamennyi NATO-országnak garantálnia kell Izrael biztonságát. Azonnal létre kell hozni a térségben olyan légvédelmi és rakétaelhárító rendszert, amely a technika mindenkori legmagasabb színvonalán képes a nukleáris fenyegetés elhárítására. E védelmet ki kell terjeszteni Szaúd-Arábiára és az Öböl valamennyi országára.

4. Elengedhetetlen a közel-keleti békefolyamat felújítása és sikeres lezárása. A kvartettet ki kell bővíteni, mindenekelőtt Törökországgal. Ez lehetővé tenné, hogy Törökország befolyása és erőforrásai a békét szolgálják. Pozitívan hatna a török–izraeli kapcsolatok normalizására is. Célszerű lenne Kína bevonása is, egyfajta „kültagként”.

Mivel a megállapodás legfontosabb elemei már kialakultak, a közvetítőknek kellene előállni egy olyan „békecsomaggal”, amely átlendítené a konfliktust a holtponton, és egy hosszú távú modus vivendit és a végleges megegyezés alapjait hozná létre. Tartalmaznia kellene Palesztina és Izrael kölcsönös elismerését és biztonságuk garantálását nemzetközi erők biztosításával, beleértve a két államnak adandó nukleáris garanciákat is, és mindkét fél részéről az egymás elleni erőszak alkalmazásának tilalmát, beleértve a terrorizmus lehető legkeményebb leküzdését is, a létrejövő államok fennmaradásához és működéséhez szükséges támogatás biztosítását stb. Nyilván vannak olyan kérdések, ahol nem lehet végleges megoldást találni. Ilyen a fővárosok és a menekültek visszatérésének problémája. Ezt akár későbbre is lehetne halasztani: néhány év béke után könnyebb lesz megoldást találni. Addig is szimbolikus jelenlétet lehetne biztosítani a palasztin kormányzatnak Jeruzsálemben és elkezdeni a menekülttáborok felszámolását.

A közel-keleti rendezés nem oldaná meg az iráni nukleáris fenyegetés problémáját, hiszen Irán politikájának semmi köze nincs a palesztin kérdéshez. De egy ilyen lépés lehetővé tenné számos térségbeli ország számára, hogy nyíltan is szembeszálljon a kalandor iráni vezetéssel, amely az arab országok egy részét majdnem annyira fenyegeti, mint Izraelt. Ezzel létrejönnének annak feltételei, hogy a kialakuló nemzetközi egységfront jobb belátásra késztesse az iráni vezetést, de mindenekelőtt megértesse az iráni néppel, hogy ezzel a vezetéssel nem csak Izraellel és a nyugati államokkal kerülnek szembe, hanem minden civilizált állammal, keresztényekkel, zsidókkal és muzulmánokkal egyaránt.

A végső megoldást csak a közel-keleti béke és a demokrácia győzelme Iránban hozhatja meg. Talán mindkettő közelebb van, mint gondoljuk. Még kéne próbálni.

A szerző biztonságpolitikai szakértő