Múltkori írásom alaphangja a csodálkozás volt: nem értettem, hogy vajon ki, mikor, kinek a jóváhagyásával nyújtott be egy olyan módosítót, amely alapjaiban bomlasztja fel a társadalombiztosítás 150 éves modelljét, és homlokegyenest szemben áll mindazzal, amit a magánbiztosítókról a Fidesz az elmúlt tíz évben mondott.

Január 1-jétől ugyanis lehetséges lesz, hogy a munkáltatók – pontosan úgy, mint a Fidesz által egyébként lenézett és lesajnált Egyesült Államokban – értékhatár nélkül, költségként számolják el az alkalmazottaik javára kötött betegségbiztosítást. Ennek következtében egyre inkább megéri majd a közepes, de még inkább a magas bérű dolgozókat a hihetőség határáig a lehető legalacsonyabb béren bejelenteni, hiszen ez csökkenti a továbbra is kötelező egészségbiztosításijárulék-terhet, viszont nagy összegű magán-egészségbiztosítás formájában adó- és járulékmentesen lehet jelentős jövedelemkiegészítést juttatni ugyanezeknek a dolgozói csoportoknak. Ez a nemzeti kockázatközösség és a szolidaritás teljes felrúgása. Fentebb említett kollégám azonban – munkáját és egzisztenciáját valószínűleg okkal féltve – nem mert tollat ragadni. Így nekem kell kiegészítenem és kiigazítanom saját korábbi írásomat. Kollégám két fontos körülményre hívta fel a figyelmemet, amelyeket azután – a lehetőségek határain belül – már magam ellenőriztem. Az Országgyűlés honlapján található dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a változást jelentő szja-törvény-módosítást a költségvetési bizottság adta be, vagyis a kormány vállalt érte felelősséget. Tartalmáról azért nem értesült időben a közvélemény, mert a bizottság 2011. november 9-i ülésén úgy szavaztak meg nagy tömegű bizottsági módosítót, hogy ezeknek sorszámuk sem volt és tartalmuk sem került ismertetésre. Így vita sem volt róluk, ezért a jegyzőkönyvből sem rekonstruálható, hogy mi volt a javaslatok címe és tartalma. (Ezen eljárás ellen egyébként az MSZP-t képviselő szakpolitikus azzal tiltakozott, hogy a napirend vitájában nem vett részt.)

Kollégám arra is emlékezni vélt, hogy Orbán Viktor néhány hónappal ezelőtt – Szócska államtitkárral együtt – tárgyalt a Magyar Biztosítók Szövetségével (Mabisz), s még az is lehet, hogy ott született az a megállapodás, amit most a mit sem sejtő fideszes többség szavazatával jogszabállyá emelt. Ennek alapján már gyerekjáték volt a homályban maradt összefüggések feltárása. A Google kereső az „Orbán Viktor” és „Mabisz” szavak beütésére azonnal kiadta a megfelelő információkat. A Mabisz honlapján ma is ott olvasható az október 19-én megtartott biztosítói konferencia programja, mi több, Orbán Viktor 13 oldalas, szakszerű és lényegre törő megnyitóbeszédének teljes szövege. A miniszterelnök – miután megköszönte, hogy a választások előtt a biztosítók hajlandók voltak együttműködni az ellenzékkel – konzultációt javasolt arról, hogy a „munkáltató által adott biztosítás tud-e élvezni valamifajta állami támogatást akár adókedvezmény formájában”. „A jövőt illetően mi egy olyan biztosítási piacra gondolunk – mondta Orbán a szónoki pulpitusról –, (…) s ez érvényes a nyugdíjbiztosításra és érvényes az egészségbiztosítási rendszerre is –, amely alapvetően kétpilléres. Van egy világos állami lába, és van egy nagyon erős, reményeink szerint folyamatosan izmosodó magánlába is, amely magánláb megerősödéséhez egyébként a kormányzat, ha a konzultációk révén eredményre tudunk jutni egymással, akkor szívesen nyújt segítséget”. Megvan tehát a magyarázat, amit első cikkemben kerestem: maga a miniszterelnök kötött –viszonossági alapon – megállapodást az üzleti biztosítókkal.

Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy az Orbán-kormány beengedte az üzleti biztosítókat arra a piacra, ahol korábban a társadalombiztosítás volt, és ahol – az alaptörvény és más törvények rendelkezései nyomán – 2012-től az állam lesz a finanszírozó. A Molnár Lajos-féle biztosítási reform is az üzleti biztosítókra épített. De azzal, hogy a versengő biztosítók az országos kockázatközösségen belül mind a tízmillió magyar állampolgárnak kötelesek betegségbiztosítást nyújtani. Az is része volt a szociálliberális kormány idején törvénybe foglalt koncepciónak, hogy a magánbiztosítók csak olyan terméket vezethetnek be a piacra, amelyet az akkor újonnan létrehozott Egészségbiztosítási Felügyelet biztosításmatematikai, egészségpolitikai és szociális-igazságossági szempontból korrektnek minősít. Most viszont más a helyzet. Az üzleti biztosítók számára az szja-törvény módosítása lehetővé teszi, hogy „mazsolázzanak” az ügyfelek között, csak a magas jövedelmű, egészséges alkalmazottakkal kössenek szerződést. És már nem működik az Egészségbiztosítási Felügyelet sem, merthogy a Fidesz megszüntette.

A Fidesz kormányzási módszere mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Mert Molnár Lajos nem az adózásról szóló, 300 oldalas salátatörvény kiegészítő-módosító egyik rendelkezésébe csempészte be a több-biztosítós rendszert megalapozó javaslatát, hanem kiállt a közvélemény, az orvostársadalom és a nemzetközi szakértői világ elé. Leírta és nagyon sok fórumon elmondta, hogy mit és miért akar, elkészült és átment a jogalkotás valamennyi szűrőjén egy 172 paragrafusból álló, akkor már Horváth Ágnes által jegyzett törvényjavaslat, ami csak erről szólt! Orbán programjában nem szerepelt az egészségügy államosítása, a társadalombiztosítás felszámolása, de az üzleti biztosításra való áttérés sem. Az egészségügyért felelős miniszter és államtitkár sem írt le ilyesmit a Semmelweis Tervben. Mégis ez lesz. Oszt jó napot!

A szerző közgazdász