Lényegében megerősítette az állami gazdasági beavatkozás politikáját. Célját tekintve azonos tartalmú beszédet mondott 1938. március 5-én Győrött Darányi Kálmán kormányfő is, aki „nemzetvédelmi” és beruházásösztönző programként mutatta be új, egymilliárd pengős ötéves tervét. A pénz összegyűjtésére vagyonadót vetettek ki a tehetősebbekre és a nagyvállalatokra, akik és amelyek a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) fordulhattak kölcsönért, s a jegybank fedezetlen papírpénz kibocsátásával teremtette elő a szükséges összeget. Ehhez megváltoztatták a jegybanktörvényt, és a kereskedelmi bankok hitelezési gyakorlatát állami felügyelet alá vették. A programba besegített, hogy a Népszövetség megszüntette az ország pénzügyi ellenőrzését, helyreállt az áhított gazdasági szuverenitás (lásd még: küzdelem az IMF-fel). A külkereskedelmi mérleg többletet mutatott, s a jegybanknak volt bőven valutatartaléka, akárcsak manapság.

A Rába felvásárlása és a Horthy-éra győri programja között nemcsak a retorika és az állami gazdaságösztönzés áhítása teremt kapcsolatot, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium friss Magyar növekedési terve is, amely külön fejezetben hajt fejet a Darányi-féle konjunktúraélénkítés előtt. Nem ejt szót arról, hogy a győri beszéd azért lett hírhedt, mert a zsidókérdés „megoldását” is zászlajára tűzte. A gazdasági program révén gerjesztett állami kereslet nyomán a megrendeléseket a Weiss Manfréd Művek, a győri Vagongyár (Rába) és a Ganz kapta, s rajtuk keresztül sok magyar kis- és közepes vállalat. És valóban keletkeztek munkahelyek.

Darányi leváltása után – aki a kormányzói hatalmat erősítő alkotmányjogi reformot is végrehajtott, módosította a választójogi törvényt és új, korlátozó sajtótörvényt vezetett be, a nyolcórás munkanap és a szakmánként eltérő minimálbér intézménye mellett – Imrédy Béla, az MNB volt elnöke és a győri program kiötlője azzal kezdte munkáját 1938 májusában, hogy megüzente a nyilasoknak: „kevés a tőkénk, és ezt nem szabad ijesztgetnünk”. Ám augusztusban, Berlinből hazatérve már – mint Sipos Péter idézi a Rubiconban – Imrédy arról beszél, hogy „nagyszabású átépítés folyik, hogy a nemzetnek a háza új időknek új viharaival dacolni tudjon. Forradalmat csinálunk, de csodás forradalmat, amelyet a történelemben példaként fognak emlegetni mint a huszadik század nagy magyar csodáját”.

Orbán Viktor szerint is vihar készül, de ha vége a válságnak, a formálódó, állami beavatkozásra, az MNB devizatartalékaira, pénzkibocsátására, korlátozott önállóságára épülő magyar növekedési modellnek csodájára járnak majd, mert mi leszünk a legversenyképesebbek. Ám a külföldi reakciók a második győri program kudarcát előlegezik meg. Az elsőnek 1941-től gyorsuló, 1944-től hiperinfláció lett a vége.

1938 nem 2011. Ma tudjuk, mi jött 1938 után. De nem tudjuk, mit hoz a holnap. Tudhatnánk viszont, mit ne hozzon.