Annak az öngyilkos szabadságharcnak a lázában, amit a kormány egyszerre vív az EU, a gazdasági racionalitás és a magyar társadalom 90 százalékát kitevő „köznép” ellen, a forradalmárok egyre érdesebb stílusban teszik fel a kérdést: mi köze Brüsszelnek a mi ügyeinkhez? Az uniós alapdokumentumok jogszerű számonkérésén túl látszólag nem sok, hiszen a klubszabályok rendszerszerű megsértését nem mi kezdtük. A szélsőjobbot a kormányba engedő Ausztria megúszta egy erőtlen dorgálással, a stabilitási paktumból viccet csináló német–francia duót éppen hogy vállon nem veregették, amiért a gazdasági növekedés átmeneti fenntartása érdekében átléptek néhány közösségi előíráson.

Orbán Viktor a saját tábora szerint semmi mást nem csinál, mint követi a renitensek példáját. Csakhogy igen durva tesztekkel. Mert igaz ugyan, hogy Berlusconi is maga alá gyűrte a teljes olasz médiát, és a komplett igazságszolgáltatásból bolondot csinált – de azért a bíróság jó párszor megizzasztotta, és a végén az államcsődveszélytől függetlenül is egyre szorosabbra zárult körülötte a hurok: energiájának és kiadásainak nagyobbik hányadát a végén már arra fordította, hogy szabadlábon védekezhessen. Ez Magyarországon a kormány-bíróságok-ügyészség újrarajzolt konstellációjában akkor sem fordulhatna elő, ha a magyar miniszterelnök netán okot adna rá. Ismeri valaki azt a viccet, hogy Orbán Viktor verejtékezve válaszol Polt Péter vádjaira a Szájerné által kijelölt bíró előtt?

A mégoly halvány párhuzamok sora azonban itt véget is ér. Ha olyan országot keresünk a kontinensen, ahol az egyházak nem működhetnek szabadon, a kormány nekitámad az igazságszolgáltatásnak, a kormányfő elv-, párt- és szobatársait nevezik ki bírósági vezetőnek, főügyésznek, a kormánypárt közvetlenül befolyásolhatja és szankcionálhatja a médiát, az állam ráteheti a kezét az emberek nyugdíjmegtakarításaira, akkor az unió határain kívül kell keresgélnünk: Fehéroroszországban és a Szovjetunió egynémely utódállamában.

Ráadásul olyankor osztjuk két kézzel a kokit, amikor soha nem látott mértékben lennénk rászorulva az EU (pénzben kifejezett) jóindulatára. Amikor (heteken belül) rólunk döntenek. És valószínűleg nem az lesz a kérdés, hogy merre fordul a gyorsnaszád, hanem hogy kidobnak-e a mentőcsónakból.

Magyarország brüsszeli szőnyege – állnak a szélén