Hiába tagadják ezt kormányoldalon. Ha az MSZMP-t bűnöző szervezetnek nevezik, akkor e bűnszervezet tagjai is potenciális bűnösök. A cáfolatok cinikusságát mutatja, hogy Varga István, a törvényjavaslat előadója példaként említette, Németországban a volt párttag iskolaigazgatóknak azonnali hatállyal felmondtak.

Ugyanígy közvetve bűnpártolóknak minősíti a javaslat az MSZP tagjait, valamint a pártra szavazó milliókat (egy felszólaló szerint „Kádár népét”) is, hiszen a hosszasan felsorolt bűncselekményekért a javaslat szerint felelősség terheli az utódpártot is. A tervezet összemossa az egymástól markánsan különböző korszakokat, így a Rákosi-korszakot a nyitás 80-as éveivel. Mondhatnám, hogy a törvénytervezetnek „csak kárát fogja látni az ország”, de ez plágium lenne, hiszen ezt Orbán Viktor mondta az ennél enyhébb Zétényi–Takács-törvénnyel kapcsolatban húsz évvel ezelőtt.

A törvényjavaslatról folytatott hat és fél órás általános „vita” szellemisége méltó volt az előterjesztéshez. Mint Gaudi Nagy Tamás (Jobbik) mondta, „a négyötödös többség” azon vitatkozik, hogy milyen sorrendben, milyen eszközökkel, milyen gyorsan érjék el az igazságtételt. Ha egy marslakó odatévedt volna, joggal hihette, hogy az 1989 előtti negyven év olyan volt Magyarországon, amelyhez képest a mai Észak-Korea a demokrácia csúcsa. A „vitában” szóba került még Hóman elmaradt rehabilitálása, Károlyi felelőssége Trianonért, Alföldi menesztésének igénye, Székelyföld autonómiája, Nagy-Magyarország térképének használata, elhangzottak Bárdossy-idézetek, hazug állítások (Horn III/III-as ügynök volt), és nem utolsósorban az MSZP feloszlatásának követelése, melyhez kormánypárti képviselők is csatlakoztak. Egy KDNP-s képviselő önfeloszlatásra szólított fel. Néhány másodperc erejéig pozitívumokról is volt szó, érdekes módon Gaudi szájából: „a szocializmusban jó volt a foglalkoztatottság, a kulturális ellátottság, kulturáltabbak voltak az emberek… Azonban sajnos ami a kommunizmusban jó volt, az eltűnt, a rossz megmaradt…” Remélhetőleg a felállítandó Nemzeti Emlékezet Bizottsága ennél behatóbban vizsgálja majd a múltat, és a pozitívumok „felelőseit” is megnevezi.

Az „átmeneti rendelkezésekről” szóló törvényjavaslat általános vitájában mintegy 10 perc erejéig az átmeneti rendelkezések is szóba kerültek. Ennél többet érdemeltek volna, hiszen ezek éppen úgy a bóvli minősítést érdemelnék ki, mint a kormány törvényhozási ámokfutása és gazdaságpolitikája.

Kerekes Ottó Budapest