Már csak egy-két hét, és véget ér egy korszak, megszűnik egy állam, amelyet úgy hívtak, Magyar Köztársaság. Vele együtt eltűnik mindaz, amiről azt képzelted, életed szilárd keretrendszere, hiszen törvények garantálják, független intézmények őrködnek felette.

A mindenkori kormányt felülbírálhatja az Országgyűlés, annak döntéseit a független köztársasági elnök, és nincs törvény vagy határozat, amelynek jogszerűségét ne ellenőrizhetné az Alkotmánybíróság. Eszedbe sem jutott, hogy az emberek ne állhatnának ki bármikor jogsérelmeikkel szemben, akár mint munkavállalók vagy munkaadók, akár mint állampolgárok. Nem is gondoltál arra, hogy a szervezkedési, szakszervezeti jogok csorbulhatnak, hogy az alkalmazottak ne nyúlhatnának törvényesen a sztrájk eszközéhez, ha minden megegyezési kísérlet kudarcba fulladt. Kiben merült volna fel, hogy félnie kellene elmondani a véleményét, mert retorzió éri, kinek az agyában fordult meg, hogy ne merje megírni, előadni a mondanivalóját, hogy a hatalomnak „jogszerű” eszközei lesznek a sajtószabadság korlátozására?

Mostantól mindez a múlté.

A társadalom megfegyelmezéséhez szükséges eszközöket a kormányzat megteremtette. Ne legyen kétséged: ha szükségesnek látják, bevetik őket! Ezen a karácsonyon alaptörvényileg acélkerítést kapsz ajándékba mai uraidtól, amely megszabja életed kereteit. Ne legyen illúziód, ők évtizedekre rendezkednek be. Ha lesz is hiba a rendszerükben, azt majd kiigazítják. Ami hatalom van ebben az országban, azt maguknak akarják.

Ezért kell a tereket, utcákat átnevezni, a szobrokat ledönteni. Ez egy rablóbanda, amely elődei hibái és bűnei miatt kétharmados parlamenti többséget kapott, azonban gúnyt űz ebből a ritka felhatalmazásból. Önös érdekeit iktatja törvénybe, csak a saját jelképeit tűri el.

Kedves Magyarország! 2012. január elsejétől egypárti alaptörvény váltja fel köztársasági alkotmányodat, melynek bevezetése és a hozzáigazított sarkalatos törvények biztosítják egy végletesen megosztó, szegényellenes, Európából kifelé sodródó hatalom évtizedekre szóló uralmát.

Súlyos pénzügyi és gazdasági válság van az egész világon, amelyből minden ország kiutat keres. E helyzetben könnyű éveket ígérni hazugság, de azt a hibát csak a magyar kormány követi el, hogy önsorsrontó „szabadságharcot” hirdet az egész világgal szemben. Teszi ezt úgy, hogy a huszadik század első felének gondolatvilágába réved!

A kormány dilettáns gazdaságpolitikájával, kapkodó, koncepciótlan lépéseivel, avítt ideológiájával súlyosan nehezíti a helyzetedet. Emiatt vagyunk napról napra szegényebbek, azonban ők nem a szegénység ellen, hanem a szegények ellen indítanak háborút.

Az idősebbek már láthattak ilyen rendszert, a fiatalok zavartan állapítják meg, hogy egy rideg, reménytelen világba keveredtek. És elindulnak. Akárhová, ahol emberibb körülményeket remélnek. Eluralkodott „az utolsó oltsa el a lámpát” hangulata.

Lassan egyetlen nagy Esztergommá válsz! Leépül az egészségügy, a nyugdíjrendszer. Nemsokára mindenütt megszűnik a helyi közlekedés, nem lesz közvilágítás. Uraidnak mindez nem számít, hisz pontosan ez volt a titkos tervük. Gondosan elrejtették választóik elől. Valóra váltják mindazt, amivel ellenfeleiket vádolták: kifosztanak, lerombolnak, szolgaságba taszítanak Téged és polgártársaidat.

Azt hiszik, nyugodtan tehetik, mert gyenge és megosztott parlamenti ellenzékük – vagy mert lejáratta magát, vagy mert gyáva, vagy mert emberellenes szélsőjobboldali eszméket vall.

Kedves Magyarország! Ezt a levelet azért írtuk Neked, hogy elmondjuk: mi döntöttünk. Ennek véget kell vetni! Felismertük: ezt a rablóbandát el kell kergetni, és helyre kell állítani a jogállamot, a demokráciát, és ami a legfontosabb – hisz e nélkül mindez megvalósíthatatlan – a társadalmi szolidaritást. Törődnünk kell egymással, magyarokkal! Most nem az a lényeg, ki jobboldali, ki baloldali, ki szabadelvű, ki konzervatív, hanem az, hogy a rendszer, ami létrejött, ártalmas és megvetésre méltó. Úgy érezzük, hazafias kötelességünk minden erőnkkel küzdeni ellene. Egy-két jól sikerült tüntetés ehhez már nem elég. Éppen ezért társadalmi mozgalmat indítottunk, hogy a húsvéti alkotmányra alapozott új rendszert minél hamarabb megdönthessük. Hogy megszüntessük az országot megbénító közönyt. Hogy állampolgári öntudatra ébresszük kisebb és nagyobb közösségeidet. Hogy megtisztulásra, összefogásra, közös értékeink tiszteletben tartására késztessük a demokratikus elveket valló pártokat. Hogy új irányt szabjunk Magyarország történelmének.

Felkészültünk. Tudjuk, leszünk mi még minden, ha úgy istenigazában beindul majd a kormány propagandagépezete, a lakájmédia rágalomkórusa: hazaárulók, idegenszívűek, ilyen-olyan pártok bérencei, szélsőbal- és szélsőjobboldaliak, minden, kivéve, akik vagyunk: hazájukat, jogaikat féltő, cselekedni kész, és legfőképp: egymással szolidáris magyar állampolgárok.

Két és fél hónap telt el október elseje óta. A Szolidaritás mozgalom kiállt a szakszervezetek mellett és kiállt a „Milla”, a budapesti fiatal értelmiségiek új mozgalma mellett is. Közben folyamatosan szerveztük országos hálózatunkat. Ma már sok ezren vagyunk! Elérkezett az idő, hogy megmutassuk, mekkora is a mozgalmunk. Aktivistáink az ország összes megyeszékhelyén, a nagyvárosokban és még vagy kéttucatnyi helyen az országban szombaton tizenkét órakor kiállnak, és együtt üzenik a hatalom urainak, Orbán Viktornak és kormányának: Elég volt!

Eddig tartott az ország türelme. Eddig tudtuk elhinni, hogy jót akartok. Nem hallgattatok meg bennünket, és senki mást se. Innentől kezdve világos, hogy a Magyar Szolidaritás Mozgalomnak csak egyetlen célja lehet: ezt a hatalmat elkergetni. Demonstrációkkal, sztrájkkal, flash mobbal, humorral, polgári engedetlenséggel, demokratikus választásokkal. Ha kell, laza sejtekből alkotunk hálózatot. Ha kell, választási pártot hozunk létre. Ha kell, összefogunk egy megújuló demokratikus ellenzékkel. Egy biztos. Ennek a hatalomnak mennie kell!

Ezért felszólítunk minden demokratikus erőt, csoportot, demokratikusan gondolkodó jobb- vagy baloldali magyar embert, a demokratikus pártokat, civil szervezeteket, szakszervezeteket, hogy együtt oldjuk meg az ország problémáit. Ez az ország sokkal többet érdemel annál, mint hogy korrupcióval, tehetetlenséggel, hatalmi arroganciával, mesterségesen szított gyűlölettel terhelt és elpocsékolt bő két évtized után új játszmák kezdődjenek vagy a régi játszmák folytatódjanak. Végképp nem tűrhetjük, hogy bármiféle kétharmad évtizedekre megvesse a lábát, és elmozdíthatatlanná tegye diktatúráját. A mozgalom, a tömegek erejével akarjuk megteremteni – sőt, ha kell, akár nyomásgyakorlással kikényszeríteni – azt a politikai egységet, amely helyreállítja a jogállamot, a demokráciát és a józan ész uralmát!

Kedves Magyarország, itt vagyunk, készen állunk!

Szeretettel: A Magyar Szolidaritás Mozgalom