Békülni nem úgy megy az ember, hogy kiteszi az asztalra a csőre töltött pisztolyt. Most mégis ennek a tárgyalási technikának vagyunk tanúi. Ismét. És már tudjuk azt is, hogy ki a győztes. Merthogy egy Orbán–Simor-párbaj a mai magyar viszonyok között csak a jegybankelnök vereségével végződhet.

A kérdés csak az, hogy a döntő mozdulatot mikor teszi meg a miniszterelnök. Orbán Viktor már pártja választási győzelmének másnapján elmondott „szűzbeszédében” megfogalmazta: nem tűr meg offshore lovagokat a Nemzeti Bank élén. A kormányfő ezután fizetésének megkurtításával üzent Simornak, majd igazi mélyütést vitt be azzal, hogy a nyakába ültette régi bizalmasát, Járai Zsigmondot, azzal a céllal, hogy a felügyelőbizottságból tartsa állandó nyomás alatt a Fidesz számára nemkívánatos jegybanki vezetést.

Járai készséggel ellátja ezt a feladatot, ott és olyan indokokkal kellemetlenkedik utódjának, ahogy csak tud. A monetáris tanács Rogán Antal által patronált négy új tagjának márciusi kinevezésével már kisebbségbe került Simor és maroknyi csapata. A befektetők akkor nagyon nem díjazták az erőviszonyok fentről vezérelt átírását, de – a kormányzati kommunikáció szerint – nem lett igazuk.

Az új összetételű testület csaknem minden esetben Simorral szavazott, s a realitásokat szem előtt tartva ellenállt a kamatcsökkentési nyomásnak. Bár az ülések jegyzőkönyvei azt sugalmazzák, hogy lám, milyen függetlenek is az új tagok, Simor tegnap felfedte, milyen ádáz viták folytak a színfalak mögött. Azt nem mondta ugyan, hogy az új tanácstagok is politikai komisszárok lennének, de utalt arra, hogy a jegybanki függetlenséget veszélyeztető lépéseket vélt felfedezni. Azzal az új tagok is tisztában voltak, hogy ha csökkentik az alapkamatot, azzal a forintgyengülésen keresztül a devizahitelesek terheit növelik, ez pedig nem lehet az „adósrabszolgaság” ellen küzdő – e célból tegnap adóforint-százmilliárdok harcba állítását bejelentő – Orbán-kormány célja.

Orbán két hete közölte: a hó közepén spekulációs támadás éri a forintot. Azt nem tette hozzá, hogy erre ő maga adja ki az utasítást. De az új alaptörvényhez benyújtott, a pénzügyi felügyelet és a jegybank összevonását lehetővé tevő javaslat ötlete nem Salamon László fejéből pattant ki, az biztos. Viszont ő az, aki ezzel olyan mélyre ásta magát, mint egy évvel ezelőtt a fideszes Varga József, aki a Kopits György vezette Költségvetési Tanács felszámolását „kezdeményezte”. Mindketten strómanként.

Az új jegybankelnök jelölését Orbán Viktorra, kinevezését Schmitt Pálra bízó salamoni javaslatot lehet ugyan úgy értelmezni, hogy nem 2012. január elsejétől vonnák össze a két intézményt s fokoznák le alelnökké ezzel Simort, hanem csak ennek a lehetőségét teremtik meg, akár ezer évre előre. Talán van, aki ezt itthon beveszi. A guillotine pengéje valójában már zuhan.