Sukorói tippmix
A pert a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) és Joachim Blum közötti csereszerződés megtámadására 2009 novemberében még Oszkó Péter az állami vagyongazdálkodást felügyelő akkori pénzügyminiszter kifejezett utasítására indította az MNV Zrt. azután, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség, mind a büntetőeljárási, mind az állami vagyonkezelési szabályok szerint szokatlan (nyomásgyakorlásra viszont alkalmas) módon eljutatta az általa készíttetett értékbecslését az érintett állami vagyonkezelőknek.
Az MNV-t azért kellett Oszkónak kifejezetten utasítania perindításra, mert ezzel egyben azt is elismerte, hogy mint az állam megfelelő szakértelemmel és törvényi felhatalmazással rendelkező vagyonkezelője képtelen saját maga megítélni egy szerződés értékarányosságát. A polgári per megindítását Oszkó vélhetőleg a folyamatos ellenzéki támadások kivédésére szánta, egyébként a magam részéről az elmúlt közel húsz évben nem emlékszem arra, hogy az állami vagyonkezelő képtelen lett volna saját értékbecslését megítélni.
Érdekes módon a pert a három lehetséges helyszínű bíróság közül azon indították meg, amely településnek fideszes politikusai kezdeményezték a csereszerződés elleni politikai támadásokat, és követelték az érdekeikkel szemben álló szerződés megkötőinek felelősségre vonását. Mindezek mellett a székesfehérvári helyszín a színvonalas jogi körülmények ellenére a peres felektől is jelentős többletenergiát követelt.
A keresetek jogcímét alapvetően két csoportra lehet osztani: egyrészt az értékarányosságra, másrészt a semmisségre. Az előző kormány alatt indított kereset az értékarányosság megkérdőjelezésére alapult, míg ez az új kormány idején, egy évvel később módosított keresetben már sokadlagos, szó szerint ötöd- és hatodlagos szempont lett.
Az értékarányosság tekintetében a bíróság helyt fog adni a kereseti kérelemben foglaltaknak, ugyanis számára, a „professzionális vagyonkezelő” MNV-vel ellentétben, önmagában is elég lehet egy szakvélemény, ami az ügyészségi álláspontot alátámasztja. Magyarország jogbiztonságának jelenlegi helyzetében senkinek sem lehetett kétsége afelől, hogy a bíróság által felkért szakértő megerősítette az ügyészségi szakértő álláspontját (ellenkező helyzetben akár bűnpártolást is elkövethet), viszont a bírósági szakértő bátran azt is mondta, hogy a szerződéskötés alapjául szolgáló eredeti értékbecslés is helytálló volt szakmailag.
Összetettebb a semmiség kérdése. Itt a felperes szinte az összes hivatkozási okot felhozza. Így: jogszabályba ütközés, jogszabály megkerülése, színlelt szerződés stb. (A több hivatkozási ok nem azt jelenti, hogy ilyen sok mindent sértett a szerződés, hanem inkább „sok lúd disznót győz” régi jogelvére utal). Ezek közül a legvalószínűbbnek, így legkisebb oddsra a jogszabály megkerülését tenném, tekintettel arra, hogy ez a legtágabb és legkevésbé azonosítható, mindamellett tökéletesen összhangban lenne a polgári eljárással szinte teljes szinkronúszásban lévő büntetőeljárás gyanúsításában foglaltakkal is.
Másrészt megindult még egy nemzetközi kártérítési per is a Világbank melletti választott bíróságnál (amelynek sem elnökét, sem tagjait nem tudják a magyar parlament képviselői egy módosító indítvánnyal likvidálni), amelynél a felperes befektetők kárukat kérik a magyar államtól a koncessziós szerződés meghiúsulása miatt. Keresetüket némileg alátámasztja, hogy a magyar állam nemcsak elismeri, hogy saját érdekkörében, saját emberei miatt hiúsult meg a koncessziós szerződés teljesítési feltételét képező csereszerződés, hanem ezek ellen még büntetőeljárást is indított. A kapitális, öngólos vereség elkerülésére csak úgy van esélyük, hogy azt próbálják bizonyítani, hogy a jogszabály megkerülése a „verseny elkerülése” érdekében történt és ebben az amerikai befektetők is közreműködtek.
A jogszabályba ütközést, amely az elsődleges kereseti kérelme a magyar állam képviseletében eljáró MNV-nek, nevezetesen az, hogy a szerződés megkötésére az MNV-nek nem is volt hatásköre, azért nem tartom valószínűleg, mert ellentétes lenne a legfőbb ügyész Gyurcsányt kikérő indítványával, amely éppen azzal gyanúsítja a volt miniszterelnököt, hogy elvonta az MNV hatáskörét a szerződésre vonatkozó döntésre. (Ha nem volt hatásköre az MNV-nek, akkor nem is volt mit elvonnia).
A színlelt szerződést sem tartom valószínűnek, ugyanis hivatkozási alapja a cserével színlelt kisajátítási szerződésre rokon a fenti jogszabályba ütközéssel.
A bíróság döntése tehát valószínűleg vissza fogja állítani azt az eredeti állapotot, amelyet az időközben megkötött koncessziós szerződésre és politikai támadásokra tekintettel már majdnem olyan lehetetlen helyreállítani, mint a hazai jogbiztonság helyzetét.
A szerző gyanúsított
