Kétségtelen, hogy a kereskedelmi televíziók szóban forgó műsorainak szereplői között elenyésző az egyetemi magántanár. Talán annyi, mint a kulturális tartalom – ezért azután akár egyet is érthetnék az MTV intendánsával. Ami pedig a kétszázas szókincsű idiótákat illeti: nem csupán a szereplők, de a műsorvezetők között is láthatunk közülük néhányat.

Diszlexiás hülyegyereket viszont aligha, ugyanis a diszlexiások nem hülyék. Ellenkezőleg: IQ-juk gyakran sokkal magasabb az átlagnál. Problémamegoldó képességük tipikusan kiváló, ragyogó a lényeglátásuk, alaposan elemeznek, gyorsan döntenek. Kreativitásuk rendkívüli, képzeletük igen gazdag. Sokukból lesz művész vagy műszaki zseni. Vizuális képességük olyan ajándék, amely természetes adottságukká teszi a kreatív gondolkodást, az újszerű látásmódot. Nemritkán azonnal kiváló megoldásokra találnak – miközben mások még a problémát se tudják megfogalmazni.

Sok kiemelkedő alkotó volt diszlexiás, szenvedett tanulási zavarokban: Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémája volt a matematikával, és megbízhatatlan volt a memóriája. George S. Patton tábornok gyerekként nem boldogult az olvasással, számára a betűk fejen álltak és megfordultak. William Butler Yeats, a költő, egyértelműen diszlexiás volt. Andersen csodálatos képzelőerővel bírt, de latinul képtelen volt megtanulni. Pablo Picassót értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is a tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat. Érdemes megemlíteni Einsteint, Edisont – akinek mintegy 1400 szabadalma volt –, Churchillt, Nelsont, Szentágothay Jánost vagy a világhírű Whoopy Goldberg színésznőt.

Nem ártana, ha az intendáns úr körülnézne a saját háza táján: a kreatíviparban – reklám, marketing, kommunikáció – és persze a médiában ugyanis sok diszlexiás ember dolgozik. Valamennyien a pozitív oldalát élvezik a diszlexiának. Még akkor is, ha környezetük nemegyszer stigmaként kezeli részképességzavarukat.

Ha például a kereskedelmi televíziók és persze az MTV HR-es szakemberei a kiválasztási vagy a teljesítményértékelési folyamataikba emelnének erre vonatkozó felmérést, a megvizsgáltak majd 10%-áról kiderülne, hogy részképességzavaruk, diszlexiájuk van.

Velük bizton közelebb jutnának a kulturális tartalomhoz...

A szerző diszlexia-szakértő