Januártól a bíróságokon a rossz rendszer helyébe még rosszabb lép. Megszűnik a bírák 1997 óta működő önigazgatási szervezete, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), és januártól az Országos Bírósági Hivatal (OBH) már-már teljhatalmú elnöke viszi majd az ügyeket. Ő élet és halál ura lesz: maga dönthet arról, hogy kit javasol bírónak, kit nevez ki megyei elnöknek vagy más vezetőnek, kit és hová helyez át vagy ki ellen indít vizsgálatot. Ha pedig úgy tartja helyénvalónak, az illetékes bíróságtól elvehet ügyeket, és másikat jelölhet ki az eljárás lefolytatására.

Balra Darák Péter, a Kúria, középen Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal tegnap megválasztott elnöke, illetve mögötte Polt Péter legfőbb ügyész

Több mint egy évtizedig ezekben a kérdésekben kollektív döntés született: az OIT tíz bíró tagja, valamint a parlament, a kormány, az ügyészség és az ügyvédi kar összesen öt képviselője többségi szavazással döntött. Vagyis: lényegében a bírák akarata érvényesülhetett. Ami jó is volt, meg rossz is. Jó, mert maradéktalanul érvényesülhetett a bírói hatalmi ág függetlensége, és a kormány vagy a parlament legfeljebb a költségvetési támogatás lefaragásával próbálhatott nyomást gyakorolni. Ez elő is fordult néhányszor.

Másfelől tény, hogy a tanácsba korábban többnyire magas vezető posztot betöltő bírákat – jórészt megyei elnököket – választottak, ezért gyakran a szemükre vetették: saját tevékenységüket aligha képesek ténylegesen ellenőrizni. Emiatt a rendszer működési zavaraira sem tudtak – talán nem is akartak – megfelelő válaszokat adni. Nem sikerült megszüntetni például az egyes bíróságok munkaterhe közötti elképesztő különbségeket; emiatt a fővárosban vagy Pest megyében a bonyolultabb peres ügyek hosszú évekig elhúzódhatnak, míg másutt hónapok alatt ítélet születhet.

Az 1997-es bírósági reform tehát kétségkívül felemás eredményeket hozott, amiről hosszú évek óta folyik is a szakmai vita. Ez azonban más dimenziókba került, amikor első lépésként az Orbán-kormány már tavaly alaposan megnyirbálta az igazságszolgáltatási tanács hatásköreit, és azóta személyi kérdésekben jórészt az OIT – egyben a Legfelsőbb Bíróság – elnöke dönthet. Most pedig a tanácson a sor: volt, nincs. Felállítanak ugyan egy hasonló grémiumot, ám az már – érdemi jogosítványok nélküli tanácsadó-véleményező szervként – semmilyen ellensúlyt nem képezhet a bírósági hivatal vezetőjével szemben. Annál is kevésbé, mert ő mellesleg e testület tagjait is ellenőrizheti.

Nem véletlenül fakadt ki a most menesztett főbíró a parlamentben. A december végén távozó Baka András szerint az OBH elnökének a bíróságok felett akkora hatalma lesz, amire még a kései Kádár-rendszerben sem akadt példa. Ráadásul az igazságszolgáltatást érintő ügyekben nem a szakma csúcsszerve, a Kúriára átkeresztelt felsőbíróság, hanem a csupán igazgatási kérdésekben illetékes bírósági hivatal elnöke kap véleményezési jogot.

Ebben a helyzetben egy kétségkívül független, nagy igazgatási tapasztalattal rendelkező vezetőnek sem lenne könnyű dolga. Hozzon ugyanis bármilyen döntést, azzal személyes érdekeket sért, és könnyen a bírói kar ellenállását válthatja ki. Ha azonban szaktudása és pártatlansága vitathatatlan, talán könnyebben elfogadnának egy-egy fájdalmas intézkedést is.

Azzal viszont a függetlenségnek még a látszata is semmibe vész, hogy a következő kilenc esztendőre – de ha kétharmados parlamenti többség híján nem tudnak majd helyette mást választani, akár élete végéig – az a Handó Tünde ülhet az OBH elnöki székébe, aki férjével, Szájer Józseffel együtt Orbán Viktor személyes jó barátja.