Látványosan ívelő függőhídon halad a villamos a Tel-Aviv–Jeruzsálem autópálya felett. Megépítése 70 millió dollárba került. A feszített acélkábel hidat a spanyol sztárépítész, Santiago Calatrava tervezte, aki a vallás, a religio fogalmából indult ki. A latin szó a ligo igéből ered, jelentése: erősen (meg)köt. A Dávid király hárfája nevű híddal nem csak a fizikai, de a szellemi összekapcsolódás gesztusát is szimbolizálja Calatrava. Sehol a világon nem annyira helyénvaló ez a gondolat, mint Jeruzsálemben.

Az „ultraortodox” címkézéssel nagy óvatosságot ajánlok. Miklós Gábor a Mea Searim nevű városnegyedüket gettószerű telepnek nevezi. A kifejezés nem feltétlenül barátságos. Hadd tegyem hozzá, hogy a Mea Searim egyik főterének Kikár Hungária Hagadol a neve. Nagy-Magyarország tér. Sehol másutt a világon nem létezik ilyen elnevezés. A Kárpát-medencéből elszármazott magyar zsidóság híven megőrizte a Trianon előtti ország emlékezetét. Ezek az „ultraortodoxok” olyan archaikus magyar mondatszerkezeteket és kifejezéseket is használnak, amik a mai magyar nyelvből rég kivesztek. Vallási meggyőződésért amúgy sem illendő bárkit szegregálni.

A szerző művészeti író