A brit vétó ugyanis azt jelenti, hogy a javasolt államközi szerződés nem lehet része az EU törvénybe iktatott szerkezetének, az ugyanis nem a létező, uniós kötelezettségek módosítását, hanem új kötelezettségek létrejöttét jelentené. Ha viszont ezek új, az EU-szerződéseken kívül eső kötelezettségek, értelemszerű, hogy az EU intézményes rendszere, beleértve az Európai Bíróságot, amelyre az elképzelés fontos feladatokat róna, nem vehető igénybe az államközi megállapodás kivitelezésére, végrehajtására, mert a bíróság joghatósága nem terjed ki olyan kérdésekre, amelyekre nem az EU törvényei vonatkoznak. Így például azok az államok, amelyek aláírják a javasolt szerződést, természetesen létrehozhatnak egy államközi költségvetést, de ez nem mentesíti őket az EU-szerződésekben foglalt kötelezettségüktől az EU költségvetésére vonatkozólag; az EU igazságszolgáltatását nem lehetne alkalmazni az államközi szerződések kapcsán, hiszen azok joghatósága kifejezetten csak az EU-szerződések alapján létrejött jogviszonyok elbírálására alkalmazható; az EU bürokráciáját az államközi szerződés ügyében nem lehetne igénybe venni stb.

Mivel a javasolt államközi szerződés nyilvánvalóan olyan tartalommal bírna, amely nem lenne összeegyeztethető az EU-szerződésekben foglaltakkal, a javaslat elfogadása egyenesen a létező EU-szerződések megszegését is felvetné.

Persze elképzelhető, hogy a fentiekben felvázolt aggályokra van életképes megoldás, de erről még nem kaptunk tájékoztatást. Ennek hiányában az EU-szerződésben biztosított vétójogon való átgázolás elméletileg utat nyithat a végeláthatatlan államközi különszerződéseknek akkor, amikor az EU létrejötte óta a jogharmonizációért küzd. Ha 26 ország a 27-ből létrehozhat egy államközi különszerződést, amellyel felülírja korábbi vállalásait, miért ne hozhatna létre egy másik különszerződést például 14 tag? Vagy hét? Vagy kettő? Ha államközi szerződéssel valóban meg lehet semmisíteni a korábban biztosított vétójogot,mi az, amit nem lehet?

Úgy tűnik, hogy a jogbiztonság és a jogállamiság igénye a gazdasági válság nyomása alatt nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte hanyatlóban van. Ez még akkor is nagy baj, ha úgy véljük, hogy a britek rosszul döntöttek.

A szerző az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára