„Az EU-ban a döntéseket konszenzussal kell meghozni. Magyarország adott esetben vétózhat, de lassíthatja is a döntéshozatalt.” „Az EU-nak kell gesztusokat tennie, hiszen Magyarország nem járhat rosszul.” Magyar részről ez az alaphangja az IMF-fel folytatott előzetes tárgyalásoknak. Így hangzik tömören a kormányfő által megfogalmazott „hüvelykujjszabály”, a „nemzeti szuverenitás védelme”. 

Olyan kormányzat védi ilyen arrogánsan a „magyar” érdekeket, amely addig tökéletesítette szabadságharcát, amíg oda jutott, hogy talán még fél évig képes finanszírozni az országot, és amelynek vezetője emiatt önmagát meghazudtolva kénytelen visszatérni a valutaalap és az unió forrásaihoz, de aki miheztartás végett azért még megfenyegeti egész Európát.

Ez az a hang, amely alig másfél év alatt általános lett a magyar közéletben, a munkahelyeken és a média egy részében, ez az a hang, amely általános lett a parlamentben, ez az a hang, amely nemzeti egységről beszél, de közben kisajátít és margóra tol minden más megszólalást. És ez az a hang, amelyet mind többen utasítanak el, sokan még csak némán azok közül, akik a hang gazdáját hatalomba juttatták. Ez a hang nem európai és nem szolgálja az országot.

Nem tudjuk elégszer és elég egyértelműen kimondani: az országnak egyetlen érdeke van, hogy az unió mérhetetlen türelemmel kezelje azt a kormányt és kormányfőt, amelyet/akit a remény kétharmadra szavazott.

Hogy ne taszítsa el az országot a közös Európától, mert azzal csak e meghasonlott hatalomnak tenne jót, miközben a magyaroknak csak a pokol jutna.