A nők közéleti szerepvállalásáról – általunk kezdeményezett – októberi parlamenti vitanap után a KDNP kivételével megkerestük az összes parlamenti pártot, amelyek jelezték, hogy támogatnák a női kvótáról szóló javaslatot. A kereszténydemokratákat értelemszerűen nem zargattuk, hiszen Harrach Péter – aki nem vett részt a vitán – másnap közölte, hogy a kvóta ultrafeminista torzszülött, vadhajtás. Ékes Ilona fideszes parlamenti képviselő hajlott rá, hogy aláírja a javaslatot, a legvégén azonban visszakozott; mondván, a fideszes női képviselők többsége azt nem támogatja. (A kormánypárt annak ellenére tett így, hogy 2007-ben Orbán Viktor és Lázár János és még számtalan fideszes igent nyomott a női kvótás szavazáskor.) Az MSZP-től Lamperth Mónika szintén kedvezően fogadta az ötletet, ám „beszálláskor” az MSZP-frakció vezetőségének nyomására úgy döntött, hogy csak akkor áll a nők ügye mellé, ha a kormány is így tesz. Mivel ez nem történt meg, a szocialisták is kiugrottak. Mindez a benyújtási határidő lejárta előtt cirka 15 perccel történt, vagyis szabályos lesre futtatásról beszélhetünk. Ha valami nagyon kínos, akkor ez: a Fidesznek és az MSZP-nek sokkal fontosabb volt, hogy semmit se csináljanak együtt, mint az, hogy a magyar társadalom felének helyzetét javítsák.

Hab a tortán, hogy másnap a Jobbik is elhatárolódott a javaslattól. A nők ügye így megmaradt LMP-s javaslatnak. Egy picit csodálkozom, hogy ezekről a korántsem mellékes körülményekről annak ellenére nem tesz említést, hogy azok egy szerdai origo.hu-s cikk, illetve a mi keddi közleményünk nyomán közismertek voltak.

Arra a sületlenségre pedig, miszerint az LMP nem küzdene a XX. század legsötétebb ideológiájának örököse ellen, elég felidézni, hogy a civilek mellett a mi politikusaink jelentek meg az első hírek hallatán a gyöngyöspatai cigánysoron, hogy megvédjék a helyieket a militáns szélsőjobboldaliaktól. Hejőszalontán sem láttunk más ellenzéki politikust a cigányozva masírozó Gárda ellen tüntetni. A Jobbik gyűlöletkampányai ellen minden lehetséges alkalommal felszólalunk; nem véletlen, hogy különös buzgalommal gyaláznak minket a párthoz közel álló portálokon. A mostani fővárosi szélsőjobbos kultúrpolitikai fordulat ellen mi tiltakoztunk a leghatározottabban, amikor az Új Színház ügyében törvényességi felülvizsgálatot kérünk az illetékes kormányhivataltól.

Az LMP az egyetlen, amely rendszeresen felhívja az ülésvezetés figyelmét, hogy a Jobbik romák elleni kirohanását ne tűrje el. Zsidózással, cigányozással kapcsolatban a legtöbb helyreutasítást Novák Előd és Vona Gábor az LMP frakciójától kapja. Számunkra minden hátrányos helyzetű kisebbségi csoport méltósága és helyzete fontos. Bárcsak ezzel a másik demokratikus ellenzéki párt is így lenne; akkor a nők ügyében most nem maradtunk volna magunkra.

A szerző országgyűlési képviselő, LMP

A parlamenti politizálás nyilván nehéz műfaj, előfordulhatnak benne váratlan helyzetek, amikor gyorsan kell reagálni. Ilyenkor segítenek a stabil értékek, amelyek azt is meghatározzák, hogy mit tekintenek az adott párt képviselői tabunak. Álláspontom szerint egy magát emberi jogi szempontból elkötelezettnek tartó párt semmilyen körülmények között nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy kettesben terjesszen be a Jobbik frakciójának képviselőjével bármilyen indítványt, függetlenül attól, hogy annak mi a tartalma. Ha csak negyed óra volt, hogy az új helyzetre reagáljon az LMP, az ilyen kérdésekben ez még sok is: egy perc is elegendő ahhoz, hogy visszavonja a javaslatát. Később majd talál más eszközöket, hogy bizonyítsa elkötelezettségét az általa fontosnak tartott témában.

Ónody-Molnár Dóra