A Naphegy téren bohóckodott szombaton a sajtószabadság nagy barátja, Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő.

A szeretet vitte oda, nyilatkozta annak a tizenöt percnek a legelején, amikor ugróiskolát rajzolt a Lomnici Zoltánt egy napi híradótudósításból kitakaró tévések számára. A vágóra, a riporterre és a szerkesztőre gondolt. Deutsch a kiegyensúlyozott tájékoztatásért küzdött az ötvenes éveket másoló, gyalázatos újságírói hagyományokat felelevenítő MTVA kapujában. Igaz, visszahőkölt, amikor nekiszegezték a kérdést: mi van, ha a Lomnici-affér szereplői felsőbb utasításra cselekedtek? Ez már nem tartozott Deutsch hatáskörébe. A vágónál magasabb szintű hamisítóknak mégse rajzolhatott ugróiskolát. Érthetetlen módon a csalással rajtoló – lásd Cohn-Bendit-ügy –, a Fidesz által kinevezett vezető már nem csípi a politikus szemét.

Egyébként Deutsch magára vessen. Eszmetársai elvárták (és elvárják), hogy kétséges tehetségű emberek szajkózzák a közmédiában Deutsch Forradalmi Pártjának vezérmarhaságait. Ezt akartátok, megkaptátok, mondhatnánk a sajtószabadság szerelmesének.

Ha a maradékot is kirúgjátok, mehettek ti magatok a stúdióba híreket kreálni.

De nem mondjuk. Inkább nyugtázzuk, hogy a húsz éve a prágai élményeiből élő Deutsch komplett hülyének néz bennünket, amikor el akarja velünk hitetni, hogy egy vágó és egy mezei újságíró a saját szakállára ki mert retusálni valakit a képi beszámolóból. Ha Deutsch pontosan tudni szeretné, a tévékből és a rádiókból kirúgott újságírók el tudják neki mesélni, mi a valóság a fideszes ugróiskolákban.