Egyértelmű: a bank pénzét ellopni ma Magyarországon nem felháborító. Sőt belevaló. Inkább ki-ki azt meséli, mit csinált volna ő ennyi pénzzel. Van, aki hozzáteszi, megérdemlik a bankok. Meg hogy politikusként sem szégyen ma már lopni. Akad, aki kiszámolgatja ugyan, hány nokiásdobozra, betonút-építési százalékra jön is ki a summa, de maga a lopás szinte természetes kiindulópontnak hat.

Hiszen – szól az általánosító értékelés – lop itt mindenki, legfeljebb L. Z. egy kissé mélyebbre nyúlt a kasszába, mint mások, és túlságosan egyértelműen tette. De a bank – immár mintha mindenki rongya lenne. Rámászhat az államtól a rablóig mindenki. Ha ügyes, jól jár, rosszul meg mintha senki... És amit csinál, abba nem haltak bele, sőt fájdalmat sem okozott.

Szociológus nyilatkozik a tévében, és azt mondja, a válság átgyúrja az erkölcs korlátait. Aki tudja, mi az a „nincs”, megértőbb a hétköznapok Robin Hoodjaival – a Viszkissel, Stadler papával, de még a milliárdos tételekben banki kukoricát lopó Jimmy agrárcsalóval is – ráadásul még afféle huncut együttérzés is bujkál bennük velük kapcsolatban, hiszen szegényeket elkapták. Pedig senkinek nem akartak rosszat, csak maguknak jót.

A szemlélet több mint veszedelmes. Banki zsákokat hazavinni ma azért nem számít valódi bűnnek, mert a pénzintézet a sugallt közfelfogás szerint afféle bűntanya, ahol a kisember sanyargatására találnak ki újabb és újabb ötleteket. Adót csalni sem elítélendő, amikor az állam jeles képviselői a válság kellős közepén egyszerre találnak költségvetési keretet bizonyos azori-szigeteki utazásra, év végi szuperjutalmazásra.

A takarékos állam jelszavát lángoló pallossal egekre rajzoló politikai hatalmasokról kiderül, hogy szeretnek közpénzből vett luxuskocsikat használni, lehetőleg lézerblokkolóval, a főméltóság meg szőnyeget vetet magának tízmilliókért. Mást sem hallunk a híradásokból – a hihetetlen számok, a semmibe folyó százmilliók és milliárdok között a lúzer pénzszállító esete inkább csak érdekességnek hat, mintsem botránynak.

Pedig minden lopás, rablás, korrupció az. A pénzre is igaz az anyag- és energiamegmaradás általános törvénye, amely szerint a semmiből az sem keletkezik, és semmivé sem lesz – amit innen ellopnak, valahonnan hiányzik. Adott esetben a többi banki ügyfélnek vagy netán – szélesebben karéjozva – az adót fizető polgároknak. Sok-sok lopás egymásra halmozva teszi mindazt, amitől nyögünk.